Mivégre teremtette Isten a nőt?

Mi a nők valódi életfeladata, mi az igazi "női munka"? Ha azt hiszed, hogy a mosás, mosogatás, vagy főzés, nagyon tévedsz. Ezeket mindenki csinálja, aki mondjuk egyedül él, ezzel jönni már nagyon lejárt lemez. Szerencsére a Guardian publicistája talált egy újabbat: 

A házimunkánál is láthatatlanabb és értéktelenebb, és jellemzően a nők dolga. Na mi az?

A gondoskodás. 

Tény, hogy ezt rengeteg nő egyáltalán nem bánja, sőt akár élvezi is, hogy a másokkal való törődésnek szentelheti az életét, hogy ebben találja meg az anyaság mellett a női lét legnagyobb szépségét. Azonban ahogy más esetekben is, az általánosítás bizony sokak életét megkeseríti. 

Anne-Marie Slaughter nagyon fején találta a szöget, amikor azt mondta, hogy a nemek közötti egyenlőség kulcsa az, hogy a másokról való gondoskodás megszűnjön kizárólagosan a nők feladata lenni.  

Szeret, nem szeret, szívből, igazán 

Tudjuk, sokkoló hír, de nem minden nőt és nem minden pillanatban tesz boldoggá a másokról való gondoskodás. Egészen sok az olyan, akiknek emellett, vagy akár ezen felül is vannak céljai az életben, vagy csak egyszerűen nem tud azonosulni ezzel a szereppel és nem akarja örökké magára vállalni ezt a "nőiesnek" kikáltott feladatkört.

A gond márpedig épp az, ha mindezt elvárják tőled, csak mert nőnek születtél, és veled valami baj van, ha nem élvezed, hogy szünet nélkül te legyél  

  • aki mindenki dolgai helyének tudója,
  • az egyetlen aki képes különféle holmikat megkeresni
  • az utánozhatatlan ízlésű dekoratőr és lakberendező,
  • két lábon járó eseménynaptár, minden név- és születésnap, évforduló fejből tudója,
  • ügyeletes ajándékfelelős, aki eltalálja minek is örül a família minden egyes tagja,
  • rendezvényszervező, gourmand séf és cukrász, valamint fő ünnepi hangulatfelelős, 
  • a gyerekeid életében az egyetlen és kizárólagos személy, aki a legtitkosabb vágyaikat is kitalálja, olvas a gondolataikban, 
  • a családtagjaid egészségének és jó kedélyének őrzője, 
  • az a személy, aki mindig elérhető, és akinek soha nincs fontosabb dolga, mint hogy mások problémáira (is) ráérjen
  • akire ezek miatt mindig, minden körülmények között számítani lehet.

Ha pedig a fentieket nem tartod kézben és fejben tökéletesen, vagy akárcsak szóba hozod, hogy terhes neked egyszerre lenni a család házvezetőnőjének, titkárnőjének, pszichológusának, orákulumának és animátorának szerepét is, akkor biztosan lesz valaki, aki szembesít vele, hogy

agyadra ment az egyenlősdi, így a nőiséged lényegét nem éled meg, hiszen a nőt boldoggá kell, hogy tegye a családi élet minden apró-cseprő ügye, és a te bármely igényednél előbbre való az ő boldogságuk.

Most meg mitől vagy feszült?

Ja, hogy emiatt ennyire stresszesek a dolgozó anyák, és hogy ezért kész idegösszeroppanás sokaknak az ünnepi készülődés, mert mindez teljes természetességgel az ő vállukat nyomja? Nahát.   

Nem kétséges, ha csak és mindig te vagy aki mindenért felel, úgy viszonylag nehéz csak a munkára koncentrálni, szakmai sikereket elérni meg szinte lehetetlen. 

Mi lehet akkor a megoldás? A nagyszerű komika, Amy Poehler írja a könyvében, hogy minden főállásban dolgozó ember megérdemelné, hogy legyen egy felesége, aki munka után vacsorával, rendezett lakással, és kész leckéjű, lefürdetett, megetett gyerekekkel várja otthon. 

Csakhogy ehhez mondjuk meglehetősen sok pénzt is kell keresni, szóval addig is marad az, hogy

megosszuk életünk párjával annak terhét is, hogy számontartsa, mikor fogy el a fogkrém, hogyan kell vízkőtleníteni a kávéfőzőt, hol tarjátok és hogyan kell adagolni a lázcsillapító szirupot, és igenis, törje a fejét, minek örülne a saját anyja karácsonyra.

Kérdés csak kettő maradt

Vajon mi lenne a világgal, ha csak azért mert nő és anya, senki nem ragaszkodna körömszakadtáig ahhoz, hogy "legalább" otthon pótolhatatlannak érezhesse magát?

Tudnának-e férfiak is ekkora intellektuális terhelés és multi-tasking mellett teljes erőbedobással, kenyérkeresőhöz illően, úgy igazán férfiasan a munkájukra fókuszálni?

Jön a karácsony, lehet kipróbálni.