Anyának otthon a helye

Kevés dolog kapcsán tudnak olyan rendíthetetlen álláspontot kialakítani emberek, mint a szülőség kapcsán. Nem kell ahhoz saját gyerek, hogy mindenki tudja

  • hogyan helyes szülni
  • mivel kell etetni a dedet (csakis anyatejjel, de meddig??),
  • hogyan illendő szállítani (a babakocsi elidegenít, a hordozó megnyomorít),
  • nevelni (kötődve a legjobb, vagy ahogy anyám csinálta, Spock mindent tud),
  • azon is ölre mennek, hogy a tévé és mindenfajta képernyő fejleszti, vagy megzabálja-e a fejletlen gyerekagyat,
  • és hogy rendes ember adhatja-e egyáltalán állami intézménybe az utódját.

Egyetértésre számot tartó stabil sokáig csak egy volt. Magyarországon a nagy többség fixen vallotta (sőt vallja ma is), hogy  a “jó anyaság” ott kezdődik, hogy a nő legalább három évig otthon marad a gyerekével.

A három éves kor mérföldkő lenne?

Ez a megrögzött tévhit egészen a hetvenes évekre nyúlik vissza, amikor a munkaerőfelesleg és a gyerekhiány miatt a pártállam elkezdte a magyar nőket egyre hosszabb szülési szabadságra engedni. Hadd maradjanak otthon a kisgyerekes nők először két, majd három évig, még fizetünk is nekik ezért, hátha az otthonmaradásból több gyerek születik. 

Az évekig tartó otthoni gyereknevelés fontosságát viszont valahogy el kellett adni az iskolázottabb, városi nőknek is. Ez meg is történt. Évtizedekig hétről hétre, a pártállam nők számára létrehozott leghatékonyabb propagandagépezetbe, a Nők Lapjába csomagolva.

Így lett évtizedekkel később is félve tisztelt gyereknevelési ökölszabály a hivatalos, sztárolt gyerekpszichológusok kormányzati állásponttal egybecsengő szak- és magánvéleménye: a gyereknek legalább óvodáskorig az anyja mellett a helye.

Arról, hogy esetleg ne az anya legyen a gyerek életében az egyetlen ember, akivel a napjait tölti, arról nagyon sokáig szó sem lehetett

Hiába téptük mi is a hajunkat, a billentyűnket, meg a szánkat, a kérdés vitán felül állónak, évtizedekre előre is eldöntöttnek tűnt. Gyerek- és felnőttpszichológusok, újságcikkek, anyós, szomszédasszony, barátnők és egyéb ismerősök vallották vagy vallják tévesen hogy a gyereknek szigorúan legalább három éves koráig az anyja mellett a helye, az anyának kutya kötelessége ezt a három évet a gyermeke optimális fejlődésének szentelni, mert ha nem az 

    • karrierista önzés,
  • a korábban sosem volt szülés utáni depiről való nyafogás
  • amúgy is a gyerekvállalás ezzel jár, és aki ennyit nem bír ki, az mindenkivel jobbat tesz, ha inkább nem is szül
  • lelkiismeretes anya legfeljebb csak a saját anyjára bízza rá a gyereket (még az apára sem, nemhogy szakemberekre) 
  • a gyerek érdeke csak ez lehet, ez a legfontosabb, ha nem így történik nagy árat fizetünk még érte meglássuk, egy életre traumatizáljuk szegény kicsikét

Elcsúszik mellettünk a valóság

Az az alapállás, hogy a nő ne vigye bölcsődébe a gyereket, és óvodába sem feltétlenül muszáj, ettől még sajnos sok helyen továbbra is keményen tartja magát szülők sorát elbizonytalanítva és ejtve kétségbe, miközben egyre többen látják be, hogy a bölcsőde nem ördögtől való, vagy csak a legrászorultabbak számára fenntartott kényszermegoldás. 

Még maga Vekerdy Tamás is, a magyar gyereknevelés vitathatatlanul leg(el)ismertebb hazai szakértője szerint "a gyerek számára a legfontosabb, hogy az anya hogy érzi magát a bőrében" és már évekkel ezelőtt is úgy nyilatkozott, hogy 

„van olyan anya, aki boldogan marad otthon a kicsivel, és olyan is, aki néhány hónap múlva megőrül, mint zöld özvegy a lakótelepen, hiszen mindenkitől távol utál élni, de azért a külső elvárások miatt hősiesen kitart. Pedig ez hülyeség. Ha ő úgy gondolja, hogy vissza kellene mennie dolgozni, akkor menjen. ... A  második életév betöltése után ... kimondottan serkentő a bölcsőde."

Sőt, más kutatások szerint sok élethelyzetben már ennél is kisebb gyerekeknél is indokolt szakemberek bevonása a nevelésbe. Igen, a gyerek érdekében.

Next.Gen.Der Team egyik tagja Máriási Dóra pszichológus szerint, ha nagyon tartjuk magunkat a 3 éves otthonmaradás propagálásához "elcsúszik mellettünk a valóság. Teljesen hétköznapi, praktikus okokból is. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy otthon maradjon, ezek a nők pedig bűntudattal járnak munkába. Differenciáltan kellene látnunk, és ne csak a színes-szagos romantikus filmekben felvonultatott családeszményeket propagáljuk."

A lelkiismeret-furdalásból, a társadalmi elvárásokból és a 3 éves gyes megdönthetetlen mítoszából épített fal azonban mindezek ellenére is túl lassan látszik leomlani így a kisgyerekes szülők szabad döntésének útjában sajnos továbbra sem csak a bölcsődehiány áll.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;