Ahol a szivárvány alatt a nőknek nem jut hely

Csak néhány hete, hogy Írország a világon elsőként népszavazással döntött arról, lehetővé teszi az azonos neműek házasságkötését. A világ ünnepelt, és mi is örömmel olvastuk, hogy mennyire jófejek már az írek, milyen elfogadók, és hogy az ír népszavazás katalizátora lett többek között a németországi melegjogi küzdelemnek is: a német szövetségi parlament, a Bundesrat épp tegnap biztosította támogatásáról a melegházasság ügyét.

Nem tudtuk elhessegetni a gondolatot, hogy a jófej Írországban eközben a világ egyik legszigorúbb abortusz-törvénye van hatályban, amely csak azt a nőt tekinti krízisterhesnek, aki számára már egyértelműen életveszélyt jelent a magzata kihordása. Ezt a helyzetet két orvos egybehangzó szakvéleménye alapján ismerik csak el. Az sem számít, ha nemi erőszak eredménye volt a fogantatás, vagy hogy már elhalt a magzat. Ezt a szabályozást még két éve sincs, hogy elfogadta el a törvényhozás, a teljes tiltáson heves viták és tömegdemonstrációk közepette enyhítve. Az Amnesty International friss jelentése szerint az abortusztörvényen való "lazítás" ellenére miatt a krízisterhes nők és a lányok továbbra is életveszélyben vannak az országban. A terhességmegszakítást kérvényező nőkre még mindig úgy tekintenek az emberek Írországban, mintha bűnözők lennének, állítják.

Ez csak egy példa arra, hogy

A homoszexualitás elfogadása, a melegek jogainak elismerése bámulatosan és örvendetesen gyors haladást mutat világszerte. Nem így a nőügy.

Az egy dolog, hogy míg a nőjogi szervezetek sokhelyütt megfeszülnek, hogy kvótákkal több nőt juttassanak a döntéshozó testületekbe, addig a meleg férfiak köszönik, sokhelyütt már megszerezték már a társadalmi arányuknak megfelelő képviseletet nem csak a gazdasági életben, de a politikában is. Nagy Britanniában például alaposan túl is teljesítették, míg a nők aránya a nagy ünneplés közepette sem éri el a frissen megválasztott parlamenti alsóházban a 30 százalékot.

Van néhány ország, ahol különösen nagy a kontraszt: a melegek házasodhatnak és gyereket fogadhatnak örökbe, de az egyik legelemibb, nők életét védő jog, a minden nő számára elérhető biztonságos és legális terhességmegszakítás kapcsán nemhogy előrelépés nincsen, de egyre nagyobb veszélynek teszik ki a krízisterhes nőket.

Nem Írország az egyetlen olyan hely, ahol hasonló kettősség, vagy még inkább ellentmondás figyelhető meg a LGBTQ emberek és a nők alapvető szabadságjogainak elismerése és érvényesülése között.

Miért olyan nehéz támogatni és elismerni a nőket?

A konzervatívok ahogyan itthon, úgy máshol is az alapvető családi értékeket, a hagyományos, patriarchális családmodellt  fenyegető végveszélyként tekinthetnének a melegjogokra és a női emancipációra egyaránt, de láthatjátok, jópár országban a kép árnyaltabb. A szintén alapvető emberi jogokat képviselő LGBTQ mozgalom bár jóval később indult, sokhelyütt mára jóval sikeresebb lett a feminizmusnál.

A nők egyenlőségéért folytatott küzdelem sokkal lassabban és nehézkesebben halad, nagyobb ellenállásba ütközik, mint a melegjogi kérdésekben való előrelépés. Miért?

Tény, hogy korántsem minden nő támogatja a nők egyenlőségét. Láthattátok elégszer, hogy igen könnyű népszerűséget és elismerést szerezni azzal, ha nő létére valaki a nők ellen szól, vagy egyszerűen letagadja, hogy a nőket bárhol is hátrányos megkülönböztetés érné. LGBTQ embert viszont ritkán hallani a melegjogok ellen beszélni. Ráadásul az LGBTQ stb. embereknek nem valamilyen cselekvést, vagy választáshoz való jogot kellett elfogadtatniuk a többségi társadalommal, hanem azt, hogy ők bizony így születtek, ezzel nincs mit tenni, ők így önazonosak. A döntési szabadságot kérő, és ennek jegyében "botrányosan viselkedő", szabadon szoptatni, vagy otthon szülni akaró anyák, a családon belüli erőszak ellen küzdő nőszervezetek, vagy a  döntéshozó testületekben a női kvóta bevezetése mellett érvelőkkel szemben elfogadásról és szerelemről beszélnek a melegházasság elfogadtatásáért, vagy a gyerekek örökbefogadásáért folytatott küzdelmük során. És úgy tűnik, ez egy jóval hatékonyabb stratégia.

Ahogy David Cameron brit miniszterelnök, a brit Konzervatív Párt vezetője írta büszkén a brit törvény elfogadása kapcsán, a házasság intézménye iránti tisztelet, a családi értékek, a hűség, a felelősségválallás a konzervatívoknak ismerősen és tetszetősen csengő szavak. Ezzel szemben nők egyenlőségének ügye nem egyszerűsíthető le ennyire. A terhesség megszakításához való jog pedig akárhogy is nézzük, egyáltalán nem könnyű kérdéseket feszegető, vagy pozitív érzelmeket keltő ügy.

Úgy tűnik, hogy a nőellenesség, vagy szexizmus felszámolása jóval hosszabb folyamat lesz, és több akadályba ütközik, mint a homofóbia leküzdése.

A saját teste, élete, maga és (már megszületett) gyermekei sorsáról felelősen döntő nő képe sokkal ellenszenvesebb minden vallásos és hagyománytisztelő társadalomban, mint azt elsőre gondolnánk, de jó példa a bántalmazás elől menekülő nő esete is, ahol szintén az első, a zsigeri (téves) reakció sokaknál, hogy az egész az áldozat hibája.

Sarkadi Zsolt írt itt arról nemrég, hogy a nők nehéz döntési helyzetbe kerülése zavart okoz az embereknek az igazságos világról alkotott képében. Amikor valaki annak ellenére kerül nehéz helyzetbe (és a társadalmi alapbeidegződéstől ti. "a gyerek jó dolog", eltérő döntésre kényszerül), hogy nem szolgált rá arra, hogy ez történjen vele, a többség ahelyett, hogy ezt elfogadná, őt hibáztatja. Ha nem így tenne, el kéne fogadnia, hogy bizony bárki kerülhet válaszút elé, és hogy bárkivel, még a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok, ők is szembesülhetnek nehéz döntésekkel. Akkor is, ha nem szolgáltak rá.

Az együttérzés. Nekünk nagyon úgy tűnik, hogy ennek megléte, vagy hiánya billentheti el a mérleg nyelvét, hogy az emberek többsége támogat, vagy ellenez valamit. És ha valamire, együttérzésre és támogatásra a nők meglehetősen ritkán találnak. Különösen, ha a testükről, vagy az anyaságról van szó.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.