Kinek a dolga a család?

A nők egyenlőségéért kiálló embereket gyakran kritizálják, hogy mindig csak a nőkkel foglalkoznak, pedig a férfiak is szenvednek a szexizmustól. Nem vitás, a férfiaknak, ahogy a nőknek is, szükségük lenne arra, hogy kiálljanak értük, ha egyenlőtlenségről van szó.

A férfiakat is éppúgy sújtja a munka és a család közötti egyensúlyozás problémája, mint a nőket. A fizikai megjelenéssel, a munkahelyi előmenetellel, a pályaválasztással, de még a belső tulajdonságokkal kapcsolatos társadalmi elvárások és előítéletek sem kizárólag női problémák. Erről mégis kevés szó esik.

Az egyenlőség nem a nők ügye

Anne-Marie Slaughter neve sokaknak ismerős lehet. A két évvel ezelőtt az Atlanticban megjelent cikke világhírűvé tette őt, és új irányt szabott a munka-magánélet egyensúlyáról folytatott (nőközpontú) közbeszédnek. A Princeton egyetem politikatudományi professzora és az Obama-kormányzat magas rangú tisztviselője a családja érdekében egy ponton feladta politikai karrierjét, és megírta, hogyan jutott erre a nyilván nem könnyű elhatározásra. A saját története vezette arra a felismerésre, hogy bizony a nők továbbra sem kaphatnak meg mindent egyszerre.

Azóta is világszerte tart a vita, vajon a nők mindent elérhetnek-e amit a férfiak, nőként lehetséges-e egy időben karriert építeni, jól működő párkapcsolatban élni és gyereket nevelni (na és persze a család többi tagjáról is gondoskodni). Legutóbb épp a napokban váltott ki heves indulatokat Nagy-Britanniában egy Slaughter állításait megtámogató kormányzati jelentés.

Itthon sem jellemző, hogy a dolgozó nők abban a boldog tudatban feküdnének és kelnének, hogy mindent megkaptak volna az élettől (csak azt érzik, hogy minden az ő vállukat nyomja) de az is tény, hogy a férfiak sem kaphatnak meg mindent egyszerre. A nap nekik is 24 órából áll.

Slaughter most egy közpolitikai intézetet, a New America Foundation-t vezeti, és nemrég újra nagyon fontos, az eddigi gender vitáknak vélhetően megint új irányt adó előadást tartott.

A Women United novemberi rendezvényén a nemek közötti egyenlőségről beszélt, és újra nagyon fontos állításokat fogalmazott meg, többek között azt is, hogy

ameddig az egyenlőség csak a nők ügye, addig ne várjon senki nagy előrelépést. A változáshoz szükség van a férfiakra is.

Ez persze nem új gondolat, már sokan felvetették ennek szükségességét, azonban fontos különbség, hogy  szerinte a férfiak nem a nőmozgalmak támogatásával válhatnak az egyenlőség előmozdítóivá, hanem saját maguknak kell kiállniuk a szexizmus ellen. A családért.

A családban dől el az egyenlőség

A nőket ma jellemzően a családról való gondoskodás belülről fakadó igénye vagy külső kényszere, illetve az ezzel kapcsolatos sztereotípiák hátráltatják a karrierjükben, a férfiak pedig épp a kenyérkeresői szerep kényszere miatt nem tudnak több időt tölteni a családjukkal. 

Ha azt mondjuk, hogy a nők nagyrészt a családi kötelezettségeik miatt nem tudják és akarják vállalni a magasabb beosztásokkal vagy vállalkozás vezetésével járó terheket (itthon a nagyvállalatok középvezetői szintjén is csak 17 százalék a nők aránya) és megnézzük, hogy a férfiak miért kötnek nehezen kompromisszumokat a karrierjükben a családjuk miatt, vagy ha neadjisten ők maradnak otthon a gyerekeikkel, máris látszik az első, közös pont.

Slaughter szerint a férfiak életének is meg kellene változnia, ki kell szélesíteni választásaik körét. Mindenki láthatja, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire sokat változott a nők élete, és ehhez képest mennyire kevéssé a férfiaké, tehát bőven van tennivaló ezen a téren is.

Az igény is megvan a változásra: a többi nyugati országban élő férfihoz hasonlóan a mostani fiatal magyar apák is több időt szeretnének tölteni a gyerekeikkel, a családjukkal, mint az idősebb generációk tették, szívesebben végeznek házimunkát, és a konyha egyre kevésbé magától értetődően a nők terepe.

Mindez egyáltalán nem baj, sőt.

A megoldás: a gondoskodás érték, becsüljük meg

A munka-magánélet egyensúly megteremtése nem a férfiak vagy nők problémája. Érdemes kiállni azért, hogy minél többen a saját döntéseik és választásaik révén a természetüknek megfelelő módon illeszthessék be az életükbe a szakmai és a magánéleti céljaikat egyaránt. Mert a szexizmus, még ha jóindulatú is, leginkább csak boldogtalanná teszi az embereket.

Ha képesek lennénk arra, hogy újragondoljuk a munka és a szeretet, az ambíció és a gondoskodás fogalmait, a nemekhez kapcsolódó viták nagyrészt értelmetlenné válnának. Ezek a fogalmak ugyanis különböző mértékben, de minden ember alaptermészetének legfőbb vonásai, függetlenül attól, hogy az adott ember férfinak vagy nőnek született.

Ehhez van szükség a családbarát foglalkoztatásra, többsebességes karriermodellekre, karriert építő nőkre és olyan férfiakra, akik felvállalják, hogy a kenyérkereset nem feltétlenül és kizárólag a férfiak dolga élethossziglan, és teljesen jogos igény, hogy ők is szeretnének ott lenni a gyerek karácsonyi ünnepségén és fontos meccsein, és hogy rengeteg férfit ma nyomaszt, hogy nem felel meg egy idealizált férfiképnek.

A cél az, hogy senki ne érezze úgy, hogy a neméhez kapcsolódó elvárások miatt túl sok terhet cipel, vagy  hogy nincs valódi választása, kényszerpályán mozog az élete.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.