"Orditozó öszvértől és olvasó nőtől ments meg, Uram, minket!"

Az elmúlt hetek gólyatábori eseményei, a történtek kezelése és megítélése kapcsán sokakban felmerült a kérdés: az egyetemek vezetésében és a hallgatói önkormányzatokban miért nem találni nőket? A parlamentben vagy a nagyobb városok élén sincsenek, de az egyetemeken mi ennek az oka? Vajon azért alakult így, mert ilyen a társadalmi értékrend, hogy a férfiak előretörnek, a nők meg a hallgatag többséget adják? Vagy csak egész egyszerűen ilyenek a magyar közéleti hagyományok, hogy az egyetemek is férfiközpontúak és macsók?

Szerintünk az okok mélyebbre nyúlnak.

Jogot, közgazdaságtant és közigazgatást 68 évvel ezelőttig nem tanulhattak nők Magyarországon.

Ez könnyen lehet (az egyik) magyarázat arra, miért haladt nehézkesen a nőügy Magyarországon. Talán arra is rávilágít, miért olyan kevés még mindig a női politikus.

Egy olyan országban, amelyben a politikai nyelvét hagyományosan a közjog határozza meg, és a politikusok nagy része is jogász vagy közgazdász, a nők már emiatt is hátrányból indultak. Nagyszüleink generációjáig rögtön az odavezető karok kapuiban állták útjukat.

Az egyetemi hallgatók és a választópolgárok többsége mára nő, mégis úgy tűnik, hogy az egyetemi közélet és a politikai élet hangadói, továbbra is maradtak a fiúk, a férfiak.

Az egyetemi honlapokon - már ahol fontosnak tartják egyáltalán megemlíteni az intézmény történetét bemutató részben - a leggyakrabban az 1895-ös évszám szerepel, miszerint ekkortól tanulhattak a nők Magyarországon felsőoktatási intézményben.

Azonban ez nem teljesen igaz.

1946-ig nők csak meghatározott kvóták szerint és csak bizonyos szakokon tanulhattak az egyetemeken.

Elsőként az Egyesült Államokban engedélyezték a nők felsőfokú oktatásban való részvételét, 1860-ban. Európában a nők egyetemekre való beengedése csak a 19. utolsó éveiben merült fel egyáltalán komolyan vehető kérdésként. Érettségi vizsgát lányok csak 1883-tól tehettek (magántanulókként), azonban az első leánygimnáziumi osztály csak a századfordulón érettségizett. Ekkorra az alapfokú oktatás viszonylag széleskörűvé vált, és a lányok számára elérhető középfokú képzések is feltűntek az oktatás palettáján.

Magyarországon a nők egyetemi felvétele már a dualizmus korában is a közbeszéd részét képezte. Érvek és ellenérvek csaptak össze, külföldi példák sorakoztak hazánk fiai és lányai előtt annak kapcsán, hogy van-e helye a nőknek a felsőoktatásban, pontosabban akkor még csak a medicina területén.

A nők egyetemi képzése körüli viták eleinte csak az orvosi, gyógyszerészeti karokon való tanulmányok folytatására vonatkoztak. A nők előtt vélhetően azért ezek a területek nyíltak meg először, mert a betegápolás hagyományosan női feladat volt, és bizonyos területek, mint például a szülésvezetés is hagyományosan női munka volt.

Európában az először hallgatónőket a Zürichi Egyetem fogadott, hivatalosan 1867-től. A magyar Hugonnai Vilma is itt szerzett orvosi oklevelet, melyet Magyarországon csak évtizedekkel később, 1897-ben ismertek el).

A korabeli sajtóban élénk viták zajlottak, sokan ecsetelték élénk színekkel a nők tanuláshoz szükséges képességeinek vélt hiányát és veszélyességét. Ezek az érvek a mai napig előkerülnek újra és újra. Volt, aki szerint a nők nem elég erősek fizikailag az orvosi munkához, és aggódtak, hogy az érzékeny lelkük tönkremegy, vagy hogy a családi kötelezettségeik miatt nem lesz elegendő erejük e foglalkozás műveléséhez.

A legelső hallgatónőket Európa-szerte gúny és megvetés fogadta az egyetemeken és a sajtó hasábjain is.

Wlassics Gyula kultuszminiszter 1895-ös rendelete nyitotta meg a nők előtt a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti egyetemi karok kapuit. A többi karra még éveket kellett várni, és sok vita övezte a nők felvételéhez vezető utat.

Amikor 1903-ra a női hallgatók száma elérte az összes hallgatói létszám tíz százalékát, sokan úgy érezték, a hallgatónők kiszorítják a férfiakat az egyetemekről. Ezt a férfiak tűrhetetlennek érezték, hisz úgy látták, a nők kedvtelésből tanulnak, sokan közülük nem fognak hivatalt vállalni. Ettől kezdve nő csak kitűnő érettségivel folyamodhatott felvételért.

A tanult nő szörnyeteg

A nők tanuláshoz való jogáról zajló vita hangnemét jól illusztrálja az 1907-es parlamenti vita, amikor is Kmety Károly alaposan kifejtette, hogy nem liberalizmusnak, hanem vandalizmusnak tartja azt, hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytathatnak.

Kívánatosnak vélte volna, ha vagy megszüntetnék, vagy jelentősen korlátoznák a nők felvételét.  Amikor azt is hozzátette ezt nyomatékosítandó, hogy a régi magyar nőtípussal szemben egy új női típus alakult ki, a "női szörnyeteg". A parlamenti napló szerint lelkes hallgatóságra talált, és "Igaz! Igaz!" bekiabálások hallatszottak az ülésteremben. Kmety később az országos felháborodás hatására helyesbített az elmondottakon, és kijelentette, hogy nem a női egyetemi hallgatókat tartja női szörnyetegeknek, hanem az "ultramodern műveltségű feministákat".

Ismerősen hangzik ez még ma is.

Kmetty felháborodása azért is tűnik különösen mókásnak, mert a traumatikus pontként értékelt orvosi karon  az 1910 es évek elején a hallgatók között alig 5—6 százaléknyi nő volt, míg a bölcsészkar előadásain 14—24 százaléknyi volt a női hallgatók aránya.

Külön érdekesség, hogy a nők egyetemi egyenjogúsítása (akárcsak a választójog kiterjesztése) kétszer vett jelentős és kedvező fordulatot: mindkétszer közvetlenül a világháborúk után.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1918. decemberben egy rendelettel minden világi pályát megnyitott a nők előtt, és eltörölte a felvételi korlátozásokat. Egy rövid időre.

Numerus clausus

A középiskolai tankönyvekben ismertetett 1919-es jogszabályok és a numerus clausus törvények értelmében a zsidó vallásúak és (ezt mintha nem hangsúlyozták volna túl) a nők is csak korlátozott mértékben tanulhattak a magyarországi egyetemeken. Az intézkedést sok esetben maguk az egyetemi karok kérték. A budapesti orvosi karon például arra hivatkoztak, azért kell megtiltani az újabb női hallgatók felvételét (és a 22. évüket nem betöltött nők kizárását az egyetemről), mert ki kell egyenlíteni a megbillent nemi arányokat, hiszen a világháború miatt kevesebb volt a férfi hallgató, és a nők aránya az beiratkozottak több mint egynegyedét is meghaladta.

Persze nemcsak az orvostársadalom kapott a lehetőségen, hogy a "megfelelő" embereket (keresztény férfiakat) hozzanak helyzetbe a kvótákkal. Nem is álltak meg a százalékos arányoknál.

1927-ben kizárták a nőket a budapesti Műegyetem mérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki szakjairól. Az Építészmérnöki Karon a hallgatók legfeljebb öt százalékában határozták meg a felvehető nők arányát, amennyiben nem volt elég férfi jelentkező. Jogra, teológiára, a közgazdasági karra az egyetemes közgazdasági és közigazgatási, illetve a külügyi szakokra továbbra sem iratkozhattak be nők.

A harmincas években a női hallgatók aránya körülbelül 13 százalék körül alakult, és csak a második világháború idején kezdett ismét növekedni: a világégés idején a nők aránya az egyetemi karokon több mint kétszeresére nőtt. A legtöbben a bölcsészkarokra iratkoztak be, a legnagyobb arányban pedig a gyógyszerésznek tanulhattak a nők, mert ott elérte a kvóta az 50 százalékot. Az orvosi karokon a férfiak elhelyezkedésének megkönnyítése érdekében 20 százalékban határozták meg a felvehető nők arányát.

Az összes egyetem minden szakja (a teológia kivételével) végül csak az 1946. évi XXII. törvény (A nők egyetemi és főiskolai felvételéről) alapján nyílt meg korlátlanul a nők előtt.

A nők tanuláshoz való jogának kiterjesztésével persze nem lett egycsapásra rengeteg nő az egyetemeken. Talán furcsán hangzik, de alig húsz évvel ezelőtt érték utol a nők a férfiakat a befejezett felsőoktatási tanulmányok tekintetében, pedig ebben a kalkulációban már a főiskolák és a pedagógiai szakok is benne vannak.

A kutatók, egyetemi oktatók között az egyetemi tanulmányokhoz képest még később kezdődött meg a nők egyenjogúsítása, és bár a formális lehetőségek már régóta megvannak, a mai napig  is jóval kevesebb a nő a tudományos pályákon. Pont úgy, mint a politikában.

Így történhet, hogy a hazai egyetemek vezetésében továbbra is alig találni nőket, és az, hogy bár a bírói hivatás az évtizedek alatt kifejezetten kedvelt lett a nők körében, a 15 tagú Alkotmánybíróságnak most először lesz egynél több női tagja.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?