A nőkkel folyton kivételeznek

Sokan sérelmezik, hogy a törvények nemhogy a nemek közötti egyenlőséget szolgálnák, de állandóan kivételeznek a nőkkel. Hát milyen egyenlőség az, hogy a nőket csak pozitívan szabad diszrkiminálni? A férfiak hátrányos megkülönböztetésével lesznek a nők egyenlőek?!

El kell ismerjük, ezekben a kritikákban van igazság. Szerintünk sem tökéletes megoldás az, hogy a törvényekben rendeljük el, majd azt várjuk, hogy az eredmény egy patikamérlegen kiszámított egyenlőség legyen. Nem lesz az. Ellenben tény, hogy valahogy el kell indulni az úton, és minden más megoldás lassabb, nehézkesebb és még kevésbé biztos, hogy meglesz a várt eredmény.

Mi lennénk a legboldogabbak, ha nem kellene agyonszabályozni az életünket. Nagyon sok jogszabály hiába segít egy szűkebb csoporton, ha közben az érintettek köre jóval tágabb, és a kivételezés csak keveseknek jó, és eközben a többi nő esélyeit és a férfiakhoz viszonyított versenyképességét rontja. De az sem jó, ha nincsenek ilyen szabályok, mert a nőkkel, különösen az anyákkal szemben rettenetesen igazságtalan lenne. Rókafogta csuka.

A gyerek és a házimunka a nő dolga, dehát miért mehet a nő korábban nyugdíjba?!

A nemeket megkülönböztető törvények elsősorban az anyaság miatt "kivételeznek" a nőkkel. A helyzet bonyolultságára jó példa a várandós és kisgyermekes nők munkahelyi védelmének kérdése. Legyen? Igazából méltányos és persze hogy megérdemlik az anyák, de… De ahol van ilyen, ott ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy az adott pillanatban várandós vagy gyermeket szülő nőknek adott kedvezmények minden termékeny korú nőt versenyhátrányba hoznak. Minél több a szülői kedvezmény, annál kevésbé akaródzik a munkaadónak nőt foglalkoztatni egy olyan országban, ahol a gyereknevelés elsősorban a nők dolga. A megkülönböztetés pedig hosszú évekig végigkíséri a nők munkaerőpiaci választásait, munkahelyi előmenetelét és ez bizony a fizetésükben is megjelenik.

Ne legyen? Ahol nincs ilyen kedvezmény, ott világosan látszik, hogy ettől még nem lesz egyenlőség. A USA a nyugati világ egyik legutolsó állama, ahol a mai napig sincs minden tagállamra nézve kötelező, törvénybe foglalt fizetett szülési szabadság, és a munkahelyi védelem is csak pár hétig tart. Egyenlőbbek ott a nők? Dehogy. Jót tesz ez a karrierjüknek? Nem. Megnehezíti a gyermekvállalást? Hát persze.

Mit lehetne akkor csinálni? A példaként felhozott egyetlen kérdésben egyszerű a válasz. Meg kellene osztani a szülői feladatokat és a családdal kapcsolatos kötelezettségeket.

Ha a gyermekvállalás (vélelmezett) terve vagy ténye nem kizárólag a nőkkel kapcsolatban lenne fontos és negatív megkülönböztetést generáló téma a munkahelyi előmenetelben, akkor nem lenne szükség ezekre a szabályokra. Magyarországon a szülői, háztartási, gondozási feladatok láthatatlan és fizetetlen munkaként, túlnyomórészt a nők vállát nyomják.( A családos férfi ellenben gyermektelen társainál jobb munkaerőnek bizonyulnak, jobban is keresnek, és magasabb pozíciókat töltenek be. Na vajon miért?) Addig, amíg az ilyen feladatok ellátása a nőkkel szemben gyakorlatilag abszolút elvárásként jelenik meg a társadalomban, addig sajnos az egyenlőség nem elérendő cél, hanem néha úgy tűnik, egyenesen fikció.

Mindaddig amíg egy jelenleg utópiának ható világban az emberek számára nem lesz természetes a nők egyenlősége, addig szükség lesz különféle törvényekre, sőt akár még a gazdasági és a parlamenti kvótákra is - érvelnek sokan. A mi véleményünk egy kicsit más: szerintünk a szabályozás önmagában nem megoldás, nem vezet el a kívánatosnak tartott célokhoz. A törvények, szabályok, kvóták sokszor sajnos könnyebben megkerülhetőek, mint betarthatóak. Ha a társadalom többsége ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez, akkor a törvények garantálta egyenlőség sem lesz valódi. A pozitív diszkriminációval kompenzált nőkre bizony pont a tradicionális nemi szerepek leghangosabb védelmezői mutogatnak ujjal, hogy lám, szép kis egyenlőség az, ha egyesek a nemük vagy anyaságuk miatt előnyt élveznek. Ez tehát láthatjuk, nem épp ideális megoldás.

Hogyan lehetne javítani a nők helyzetén?

A nők helyzetének javítása nem kizárólag a politikusok (haha) és a civil szervezetek dolga és feladata, mert ők sokszor csak egy-egy üggyel tudnak csak kiemelten és magas szakmai színvonalon foglalkozni. Az sem valószínű, hogy belátható időn belül alulról szerveződő tömegmozgalom fogja kiharcolni és széles körben népszerűvé tenni a nők egyenlőségének gondolatát. Mi marad akkor?

Egyrészről fontosnak tartanánk, hogy ne a rendszerek végpontjain legyenek nőket helyzetbe hozó ellensúlyok. A korai nyugdíjazásnál hasznosabb lenne a hagyományos női, anyai feladatok megosztása a családban (ugyanezt gondoljuk a megoldásnak arra a sokat sérelmezett tényre is, hogy a válásoknál rendszerint az anya "viszi" a gyerekeket). A kvótánál fontosabbnak tartjuk a vezetőképzésben a felkészítést, a mentorálást, a női hálózatok működtetését.

Ha tehát az a kérdés, hogy szabályokkal, előírásokkal kell megvédeni és helyzetbe hozni a nőket, vagy inkább maguknak a nőknek kell-e inkább versenyképesebbé válniuk, és a magánéletükben is egyensúlyra feladatmegosztásra törekedni, mi hajlunk arra, hogy Magyarországon aránytalanul kevés szó esik az utóbbi lehetőségről. (Az már egy másik kérdés, hogy a nőknek kell megváltozniuk, vagy a jelenleg meglehetősen férfiközpontú világnak kellene-e inkább nőbaráttá válnia.) Emellett egyetértünk Sheryl Sandberggel abban, hogy a társadalmi szemléletformálás elsősorban nem a civil szervezeteken, vagy állami proframokon, kampányokon múlik, hanem azokon a nőkön és férfiakon, akiknek "szava van" a szűkebb vagy tágabb környezetükben.

Ezért is lenne fontos, hogy minél több nő töltsön be vezető pozíciót, mert azért leginkább az szokott megtörténni, amit a vezetők akarnak, legyen szó akár a vállalati sokszínűségről , vagy akár a családbarát munkavégzési lehetőségek bevezetéséről. Úgy gondoljuk, az lenne a cél, hogy ne legyen tiltott téma egy állásinterjún, vagy céges előmenetel során a gyermekvállalás kérdése. Szerintünk is az lenne a normális, hogy a kölcsönös bizalmat feltételezve erről is nyíltan lehessen beszélni, mindkét fél terveit és szempontjait figyelembe véve.

A sikeres nők példaképek

A befolyás, a hatalom, a kivételes helyzet felelősség. A kiváltságos helyzetben lévő és befolyásos nőknek tudniuk kell: akár tetszik, akár nem, ők a példaképek, akik alapján megítéljük, milyenek a "sikeres nők". Az ő szavuk alapján ítéli meg (vagy ismeri félre) az ember a feminizmust, szokja meg, hogy nem szitokszó ha az embert feministának tartják, hogy az egyenlőség nem jelenti a nőiesség feladását, vagy a férfiasság elerodálását, csupán a korlátok nélküli lehetőségek megnyitását.

Minden egyenlősítő jogszabálynál, előírásnál többet tehetnének a nőkért. Egy nőre, aki kivívta magának a tiszteletet, sokan hallgatnak. Ha többen ugyanazt mondanák, ha a nők ügyeiben egyertésre jutatnának, azzal nemcsak egymást segítenék, de közösen elérhetnék, hogy több nő kapja meg az előmeneteléhez szükséges támogatást a gazdasági, a tudományok és a közéletben is. Ehhez persze az is kellene, hogy egymást kevésbé utálják, mint a tényt, hogy kevés a nő a parlamentben, cégvezetésben, tudományos életben.

A változáshoz idő kell és nagyon sok munka. A gépezet lassan mozdul, még ha a sok fogaskerék elindul is belül, hogy elindítsa a változások útján. A vezetők nemi arányainak kiegyenlítődésével idővel eltűnhet a vezetők nemének jelentősége is, és az is természetes lesz, hogy a neme miatt senkit sem érhet lehet hátrányos megkülönböztetés.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?