Amerika női arca

 

Vasárnap jelent meg a Shriver Report, látleletet adva napjaink Amerikájának női feléről. A megdöbbentő tényeket publikáló tanulmánykötetben kutatók, véleményvezérek, politikusok, feminista közírók, fim- és popsztárok írták meg, milyennek látják az amerikai nőket, és hogy hogyan változtatta meg a nők életét a gazdasági válság. A helyzetjelentés - amely kritikusai szerint nem több egy demokrata-párti röpiratnál - több mint négyszáz oldalon sorolja az elsősorban nőket érintő problémákat, és ezek megoldási lehetőségeit.

"A népesség és a szavazók több mint 50 százaléka nő. Követeljük, hogy mindannyian megkapjuk a férfiakat megillető lehetőségek 100 százalékát" - írja meglehetősen leegyszerűsítve a kötet üzenetét Beyoncé. Az idézet bejárta a világsajtót. A hollywoodi hírességek vagy a kosárcsillag LeBron James esszéjének szerepeltetése a tanulmánykötetben nem csupán reklámfogás a szerkesztők részéről: az öntudatos afroamerikai nők "hangja", Beyoncé, vagy a latinákat megszólító Eva Longoria a demokrata kampánygyűlések gyakori szereplői, éppúgy mint a szintén színész Jennifer Garner, akit leginkább az előbbekhez hasonlóan elkötelezett demokrata-párti Ben Affleck feleségeként ismerünk.

A 2012-es "have it all"-vitát elindító korábbi demokrata kormányzati tisztségviselő Anne-Marie Slaughter, vagy az elmúlt évek egyik legfontosabb feminista könyvét megíró Facebook-vezérigazgató Sheryl Sandberg is érdemesnek tartotta bekerülni a tanulmánykötet szerzői közé. Ők lesznek a demokraták "csodafegyverei" a következő évek nőpolitikájában, a nőket megszólító politikai kampányokban.

Társadalomi riport vagy választási program?

A Shriver-jelentést egy Demokrata Párthoz közelálló agytröszt készíti. A kötet szerkesztője és névadója, Maria Shriver tekintélyes író, újságíró, közéleti személyiség. A tragikus sorsú néhai elnök, John F. Kennedy unokahúga, bár Magyarországon leginkább volt férje, Arnold Schwarzenegger révén hallhattunk róla. A nevét viselő tanulmány- és esszékötet gyakorlatilag a demokrata nőpolitika alapdokumentuma, így az ezévi félidős választások és a 2016-os elnökválasztási kampány irányait is kijelöli. Nem okozott tehát meglepetést, hogy Barack Obama a tanulmánykötet megjelenése után két nappal fogadta az elnöki ambícióit kezdetektől támogató Maria Shrivert.

A Shriver Report közzététele azonban társadalomtudományi szempontból is fontos esemény. Az első nőkkel foglalkozó hasonló tanulmánykötet még 2009-ben, Barack Obama elnökségének első évében jelent meg, és a fő motívuma az amerikai nők erejének és befolyásának demonstrálása, és az amerikai családszerkezet drámai változásának ismertetése volt. Az első kötetben felvázolt állami gondoskodás iránti igény mostanra határozott követelésként körvonalazódott. Az USA-ban a nyugati világban példátlanul ugyanis nincsen államilag garantált fizetett szülési vagy betegszabadság, sem a kisgyermekes anyák munkavállalását segítő szabályozás, és a napközbeni gyermekellátásra is csak minimális összeget költenek közpénzből. Mindezt egy olyan országban, ahol a családok 40 százalékában a nők az egyedüli, vagy a fő kenyérkeresők.

Az iskolázatlan egyedülálló anyák a legkiszolgáltatottabbak

A tengerentúli állapotokat vizsgáló jelentésből kitűnik, hogy a hagyományos családmodell a múlté. A gyermekeiket egyedül nevelő anyák 44 százaléka sosem volt házas, az amerikai apák 27 százaléka, az alacsony keresetű apáknak pedig a 40 százaléka nem él együtt a családjával. Habár a szerzők nem minősítik a jelenséget, de a számok egyértelműen azt mutatják, hogy a nő- és gyermekszegénység legfőbb oka a családok felbomlása.

Minden harmadik amerikai nő anyagi gondokkal küzd, vagy családja bevételei a közgazdászok által meghatározott szegénységi küszöb közelében van. 42 millió nőt és 28 millió gyereket fenyeget vagy érint közvetlenül a nélkülözés.

Az amerikai munkaerőpiac 47 százalékát adják a nők, többségük rosszul fizetett és hagyományosan női szakmákban dolgozik. A minimálbért keresők kétharmada nő, közülük sokuknak fizetetett betegszabadság sem jár. A női átlagkereset országosan 23 százalékkal marad el a férfiakétól, és ez a különbség még nagyobb, ha a spanyolajkú, vagy afroamerikai nők bérét hasonlítjuk össze az átlag amerikai férfiak keresetével.

A túlterjeszkedő állam a nők legnagyobb ellensége?

A tanulmánykötetnek természetesen kritikusai is akadnak. A Forbes újságírója szerint a Shriver-jelentés társadalomi riport helyett nyíltan politikai üzeneteket fogalmaz meg, és új szintre emelte a női szavazatokért folyó demokratat kampányt. Az elkötelezetten jobboldali és kapitalista lap szerzője szerint a demokraták nyilvánvalóan az anyagi bizonytalanságban élő egyedülálló nőket, az államilag garantált olcsó és kötelező egészségbiztosítás bevezetésének nyerteseit tekintik elsődleges célcsoportjuknak a következő választásokon, akiket milliárd dolláros állami gondoskodásról szóló ígéretekkel és a gazdasági növekedést visszafogó, a szabad piacot korlátozó törvényekkel akarnak magukhoz édesgetni.

Való igaz, a jelentés készítői nem is rejtik véka alá, hogy szavazásra buzdítanak. A jelentés készítői praktikusan tíz pontba szedték, szerintük mit tehet az egyszeri ember a nők és családok helyzetének javításáért. Az egyik pont külön hangsúlyozza: számítanak a szavazatok, melyeket a nők és családok sorsának jobbításán munkálkodó politikusokra adnak le a választók.

A létbizonytalanságban élő nők hatalma

A demokrata politikusok hagyományosan a női szavazatokkal tudnak nyerni. A női szavazók nemcsak szívesebben támogatják a demokratákat, de a legutóbbi választásokra már jelentős számbeli fölénybe is kerültek. A 2012-es elnökválasztáson már tízmillióval több nő szavazott, mint férfi, ráadásul a republikánusok évek óta szenvednek attól, hogy nem találják azokat a témákat, amelyekkel a nőket meg tudnák szólítani. Megírtuk korábban: nem kérdés, az amerikai választásokon 2014-ben a nőknek áll a zászló.

A demokraták már tudják, milyen üzenetekkel kezdik meg az elnökválasztási ciklus félidejében a választási felkészülést, és az sem kérdés, hogy a Shriver-jelentés készítőiből álló női lobbi Hillary Clinton mögött áll. Ő így fogalmazott a kötetben megjelent írásában: Ha nem folytatjuk a női jogokért és lehetőségekért folytatott küzdelmet, a világ, amelyben élni akarunk, és az ország, amelyet mindannyian szeretünk és tisztelünk, sosem lesz olyan, amilyen lehetne". Ennél jobb kampányindító mondatot aligha találhatott volna.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?