Az anyaság undorító?

 

Napjainkban a tömegkultúrát teljesen áthatja a szexualitás, ám annak természetes következménye lassan szégyen lett. A szex minden időben, minden helyen, minden tekintetben, minden pillanatban jó és kell, a gyerek pedig nem kívánt mellékes következmény. A család lassan kimegy a divatból. A nyugati társadalmakban egyre többen viszolygással tekintenek a gyerekvállalásra, a nagycsaládosok pedig egyre gyakrabban válnak gúnyolódás és lekezelő megjegyzések céltábláivá.

A háziállatok az új gyerekek

Az Egyesült Államokban, és Európa nagyrészén egyre kevesebb gyerek születik. A tudatos gyermektelenség egyre elterjedtebb jelenség, különösen a jól képzett nagyvárosiak körében. Németországban a most 40-44 éves diplomás nők több mint ötödének nincs gyereke, és vélhetően már nem is lesz. A tengerentúlon egyes nagyvárosokban a háztartások kevesebb mint ötödében nevelnek csak gyereket.

A háziállatok lettek az új csecsemők. Az amerikai háztartásokban a macskák száma másfélszeres a gyerekekéhez képest, a New York Times szerint a ”kutyák is emberek”. Jóllehet a gyerekes családok kertvárosokba költözése is közrejátszik a nagyvárosi gyermektelenség növekedésében, de nem csupán erről van szó. Miközben a háziállatok köré kultusz épül (milliónyi megosztás a közösségi oldalakon, ruhák, jelmezek, hotelek, egy egész szépség- és egészségipar), a gyereket vállaló párokra egyre többen értetlenkedve, sőt rosszindulatúan tekintenek.

Termékenységpara

Egyre többen nyilvánosan is vállalják, hogy megvetik a szülőket. A családosokat gyakran "tenyésztőknek" nevezik, és mint a Washington Posthoz hasonló rangos újságok oldalain jelennek meg olyan véleménycikkek, amelyben a családjuk körében fényképezkedő vallásos és sokgyerekes férfiak (akik egyébként republikánus elnökjelöltek voltak) az ósdi patriarchális társadalom megtestesítői. A helyzet komoly - és a 2010-es évek Magyarországáról nézve legalább annyira meghökkentő is: egyes feminista csoportok egyszerre tiltakoznak sztriptízbárokban a nők tárgyiasítása és templomok előtt a „tenyészállat” anyák ellen.

A jelenségnek Amerikában már neve is van: fekundofóbia, azaz félelem a gyermekektől és termékenységtől. Mivel egyre kevesebb családos embert ismernek a saját környezetükben, sokan az idilli családi fotókon boldog családok helyett csak önelégült, termékenységüket fitogtogató alakokat látnak.

Miért érez valaki irracionális félelmet a gyermekvállalástól, és gyűlöletet a családos emberek iránt? Szakemberek szerint valószínűleg a kötöttségektől való félelem és a gyerekneveléssel járó riasztóan nagy felelősség állhat a jelenség háttérében. Függeni valakitől a fekundofóbiások szerint iszonyatos, és a hagyományos család pont erről szól. Maguk az érintettek leggyakrabban a Föld túlnépesedése miatti problémákat hozzák fel érvként a gyerekvállalás ellen. Mások szerint nem a gyermektelenség a legfontosabb dolog, amit tehet az ember hogy csökkentse a szén-dioxid kibocsátást, sokkal többet segítene az ügyben a nyomtatott termékek betiltása és a fakivágások leállítása, az ember meg egyébként sem függetlenítheti magát mindentől.

A terméketlen nő önző, a túl termékeny meg ellenszenves

Az ősi társadalmak termékenységkultusza immár a múlté, a ma szépnek tartott nők nagy része nemcsak hogy nagyon fiatal és fiús testű, de az elmúlt év legnagyobb divatszenzációi az androgün modellek voltak. Az év egyik legsikeresebb női modellje egy férfi lett. A női termékenység riasztóvá, fenyegetővé vált, szinte elvárás, hogy a nő fogamzásgátlót szedjen akár évtizedeken át. A születésszabályozás kétségkívül a 20. század egyik legfontosabb vívmánya, de miért lett ellenszenves az, aki bármilyen okból nem (mindig) kíván élni vele?

A fekundofóbia jelentős részben az anyák ellen irányuló nőgyűlölet, és bár ez nagyon speciális jelenség, az érzelmi gyökerei itthon is megvannak. Magyarországon ugyanúgy ellenérzéseket vált ki az emberekből a gyermektelen nő, mint az, akinek „túl sok” a gyereke. Az indulatok azonosak, a célszemélyek ugyanúgy rendszerint a nők. Egy nőnek minél több gyereke van, annál inkább mihasznának tartja a közvélemény, jobb esetben csak lesajnálóan háztartásbelinek nevezik. (Nem mintha a dolgozó anyák köztiszteletnek örvendenének.) A nagycsaládos nők sokak szerint egyszerűen csak lusták dolgozni (a nagycsalád működtetése nyilván nem munka), eltartatják magukat, a gyerekeikre biztos hogy nem jut elég figyelem, és vélhetően azt sem tudják, hogy kell védekezni. Esetleg "vallásosak", vagy méginkább "cigányok".

Habár Magyarországon ma még nem igazán jellemző a tudatos gyermektelenség, és a közérzület látszólag az anyaság tiszteletét zengi, de a valóság ennél jóval árnyaltabb. Szeretjük magunkat gyermekbarát nemzetnek láttatni, azonban a hétköznapokban, az utcán, a boltban, a munkahelyen ebből igen kevés tapasztalható. Bár a népítélet itthon az átlagos egy-három gyerekes anyáknál jobban sújtja azokat, akik vállaltan nem akarnak szülni, a kisgyerekes vagy sokgyerekes nőknek is bőven kijut sértő és személyeskedő megjegyzésekből, nem csak az egyedülálló gyermekteleneknek.

Kép

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?