Magasabb IQ, kevesebb gyerek?

Minél okosabb egy nő, annál kevésbé akar gyereket - robbant be a világsajtóba a hír. A brit kutatás az intelligencia és a gyermekvállalási hajlandóság összefüggéseit vizsgálta és arra jutott, hogy 15 IQ-pontonként egynegyed egységgel szívesebben vállalnak a nők gyereket.

Mindenki kedvencei, a "brittudósok" ezúttal sem okoztak csalódást. Az okos nőnek nem kell gyerek állítás roppant hangzatos címként, de egyrészt nem igaz, másrészt meglehetősen leegyszerűsít egy igen összetett kérdést, az okos vagy sikeres nők karrier- és életútválasztásainak problémáját.

Habár a felsőoktatásban sokáig a nők vannak túlsúlyban, akadémiai, dékáni és vezérigazgatói posztokig csak kevesen tudnak jutnak el. A doktori képzést feladó nők száma kiugróan magas a férfiakéhoz képest. A többség legfeljebb a PhD megszerzéséig jut előre a tudományos szamárlétrán, és a középvezetői székeknél megtorpan a versenyszférában. Első gyermekük megszületése pedig nagy eséllyel véget vet a határtalan szakmai előmenetelről szőtt álmoknak.

Azzal a kérdéssel, hogy miért tűnnek el a nők a tudományos pályákról, foglalkoztunk már korábban is. A válasz igencsak összetett: a munka és a magánélet összeegyeztetésének életciklusonként változó nehézségei a kifejezetten férfias kvalitásokat igénylő kutatói pályán különösen jelentős hátrányt jelentenek. A házasság és a gyerekvállalás a tudományos karrierre vágyó nők előtti tornyosuló legnagyobb akadály. Egy felmérésben magyar akadémiai kutatókat kérdeztek arról, hogy milyen okok miatt tört meg korábban pályaívük. Az eredmények magukért beszélnek: a válaszoló nők 70 százaléka a családi kötelezettségeket jelölte meg okként, míg a férfiaknak csupán egynegyede hivatkozott erre.

A karriert építgető férfiak hátországa emellett többnyire egy-egy otthonülő feleség, a nők mögött jóval ritkábban van egy saját karrierjét a párja kedvéért háttérbe szorító férfi. A tudósok között például a karrierjüket építő férfiak felének nem, vagy nem teljes munkaidőben dolgozik felesége. (link) A nők számára ilyen hátország nem, vagy elvétve áll rendelkezésre. Sőt, minél többre viszi egy nő, úgy tűnik, hogy annál nehezebb működtetni számára egy párkapcsolatot. A legmagasabb posztokat elfoglaló nők között az átlagnépességhez képest jóval több nemcsak a gyermektelen, de az elvált és az egyedül élő is.

A családban adódó problémák mellett a tudományos pálya, vagy a vezetői szerep folyamatos jelenlétet, teljes odaadást, versengést, konfliktustűrő- és vitakészséget igényel. Mindehhez adódik hozzá a nőkkel szembeni tudatos, vagy tudattalan negatív diszkrimináció, és az adott országra jellemző értékrend, amelytől jellemzően a kutató nők szemlélete sem tér el jelentősen. Az ezerfős magyar kutatásból kiderült, hogy az akadémiai szférában dolgozók a magyarok többségéhez hasonlóan gondolkodnak a nemi szerepekről, és a férfiakkal és a nőkkel szemben támasztott elvárások ebben a különlegesen magasan képzett közegben is markánsan elkülönülnek. A nők nagyrésze inkább visszalép a család javára döntve, az extra árat nem tudja és nem akarja megfizetni a magasabbra ívelő karrierért.

Lucy Worsley elhíresült mondása, miszerint ő maga már "kitanulta magát a természetes reprodukálási funkciójából" rávilágít arra, hogy a tanult és céltudatos nők így vagy úgy döntést kénytelenek hozni. Nem intelligenciájuk teszi őket gyermektelenekké, hanem döntéseik, melyeket részint önszántukból, részint terveik dinamikájából fakadóan hoznak.

IQ-hányadossal magyarázni a gyerekvállalási kedv és a karrierút összefüggéseit egész egyszerűen értelmetlen. Az pedig tulajdonképp elég szomorú, hogy úgy tűnik, a magas IQ-val és csúcsvezetői pozícióval rendelkező anyák nincsenek elegen ahhoz, hogy a brit tudósok kutatási alanyaivá válhassanak.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?