Férfias játék, asszonyi kötelesség
Minden hétre jut egy-egy újabb szexista reklám, Facebook-játék, PR-akció és hirdetés. Tényleg ezzel lehet eladni Magyarországon?
Minden hétre jut egy-egy újabb szexista reklám, Facebook-játék, PR-akció és hirdetés. Tényleg ezzel lehet eladni Magyarországon?
Igazságot szolgáltatnának a férfiaknak akik nem tudták, hogy más férfi gyerekét nevelik sajátjukként. A biológiai apákon pedig kétévnyi gyerektartást vasalhatnak be.
Az anyák otthoni nélkülözhetetlensége is hungarikum, pont mint a kettős tagadás.
Elutazni férj, vagy gyerek nélkül pár napra, és nem rokonlátogatóba? Na ne viccelj, egy anyának nincs ilyen igénye.
Magyarországon minden a családok érdekében történik, és magyar nők tudják jól, hol a helyük. Ehhez képest sok a válás és kevés a gyerek.
Az elsőszülött fiáért, azért.
Hogy ő legyen a Hold, ami attól fénylik, hogy a Nap, a férfi fénye rávetül?!
Különösképpen a fővárosi, diplomás nő nem szül, a KSH szerint ötödük GYERMEKTELEN marad ÖRÖKRE. Na ők azok, akik a családügyi helyettes-államtitkár szerint vélhetően nem elég hasznosak a társadalomnak.
Az EMMI megtervezte: kiszórnák a családi napköziből az óvodásokat, jöhet több újítás, így a munkahelyi bölcsőde is.
Az unokákat örömmel etető, kényeztető nagyik segítsége aranyat ér. Úgy tűnik, ez szó szerint ősrégi igazság.
Ha már gyereked van, szeretnél vele is lenni, nem? Dehogynem. Akkor is, ha férfi vagy.
A melegházasság valamiért sikeresebb projekt a nők egyenlőségénél.
Az a helyzet ebben az ügyben is, mint Magyarországon szinte minden kapcsán, ami nőket érint: nem tartunk sehova, sőt, kissé romlik is a helyzet: a társadalmi különbségek óriásiak, és egyáltalán nem csökkennek, a világ meg eközben elmegy mellettünk.
A kormány végre beismerte: nem feladata meghatározni, meddig van a nők helye kizárólag a gyerekük mellett.
Nincs szebb hivatás egy nő számára az anyaságnál. Kár, hogy mindenki szerint szarul csináljuk.
Kedves emberek, egy éve már, hogy megváltozott a családjogi törvény. Ráadásul ez a mítosz előtte sem fedte a valóságot.
Mennyire díjazzuk az önfeladást, a másoknak szentelt életeket? Ez lenne a női munka?
Aki látott már nővel készített interjút, szinte biztos, hogy találkozott már a kérdéssel, amit soha, egyetlen férfinak sem tett fel még senki.
Mi a fontosabb, a munkahelyi egyenlőség, vagy az, hogy a munkáltató tiszteletben tartsa a nők otthoni többletmunkáját?
A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság konferenciáján a családügyi államtitkár megint túltolta a jószándékú aggódást. Családbarát kormány -› rendesen szoptató anyák. Az állampolgárok meltartóiban sem kéne turkálni.
A szaúdi uralkodó jó ember volt, annyi jót tett még a nőkért is. Mi egy kicsit másképp emlékszünk.
Nem fogjuk teleszülni a Kárpát-medencét. Ha akarnánk, se tudnánk.
Az állam nem gondozza az idős rokont helyetted, a nők majd ezt is megcsinálják.
Idejétmúlt és felesleges, vagy igenis fontos és hasznos, ezért megmentendő a házasság évezredes intézménye?
Anyává vagy apává válni megdöbbentően hasonló folyamat.
A nők férjük tulajdonaként való megnevezése igazi hungarikum. Don't call me Laci néni!
Jövő ősztől kötelező lesz óvodába járnia minden háromévesnek. Ha nem jelenik meg, ugrik a családi pótlék.
Hiába noszogatja a fiatalokat a kormány, ígér fűt-fát, szerintük nem házasodnak elegen. Meglepetés: nem az önző nagyvárosi szinglik miatt.
Mindenkinek a konyhában a helye, a családi tűzhely őrzése nem a nők privilégiuma.
Aki nem anya, az legyen anya, aki anya, annak meg otthon a helye.
Gyakran észrevétlenül tolódnak el egy kapcsolatban az erőviszonyok a férfi javára. A gyermekvállalás rendszerint ez az egyik első meghatározó változás egy pár életében. Mik a leggyakoribb gondok, mi nehezíti az egyensúly megtartását ebben az élethelyzetben?
Felneveltél egy-két gyereket, dolgoztál is becsülettel. A gyerekek kirepültek, lassan önálló életet kezdenek. Itt az idő számodra, hogy… újrakezdd az egészet?
Miután láttuk, hogy a három éven át otthonülő „jóanyaság" gazdasági-társadalmi gyökerű mítosz, és azt is, hogy a kezdeti időszakra sokféle megoldási módot látunk külföldön, kanyarodjunk ismét haza, saját magunkhoz.
Összefoglaljuk, hogy nemzetközi kutatási eredmények szerint meddig ideális egy gyereknek otthon, az anyjával lennie. Ahogy azt előre megsúgtuk, általános, mindenkinek ideális megoldás nincsen. Bölcsek köve nem létezik. Csak egyéni élethelyzetek, egyéni döntések vannak, és az adott családra szabottan tökéletes megoldások.
Három évig gyeden/gyesen lenni. Nemzetközi viszonylatban a világon sehol máshol nincs hasonló "mérce" a jó anyasághoz, csak hazánkban. Itt viszont örökérvényűnek tűnik. Valamiért alig tudunk azokról a kutatásokról, amelyekben azt vizsgálják hogy egy átlagos kisgyereknek mennyi időt ideális otthon töltenie az (átlagos) édesanyjával, és hogy mennyi idősen érdemes rábízni másokra, majd elkezdeni közösségbe járatni. A 3 éves gyes elvitathatatlan és mindenki számára üdvözítő voltáról szőtt gondolat egyeduralkodó lett a magyar közgondolkásban, akár ideális az adott család életében ezt választani, akár más út lenne esetükben személyre szabottan a tökéletes.
Napjainkban a tömegkultúrát teljesen áthatja a szexualitás, ám annak természetes következménye lassan szégyen lett. A szex minden időben, minden helyen, minden tekintetben, minden pillanatban jó és kell, a gyerek pedig nem kívánt mellékes következmény. A család lassan kimegy a divatból. A nyugati társadalmakban egyre többen viszolygással tekintenek a gyerekvállalásra, a nagycsaládosok pedig egyre gyakrabban válnak gúnyolódás és lekezelő megjegyzések céltábláivá.
Kínában a felsővezetői pozíciók 51 százalékát nők töltik be, a világon a maguk erejéből milliárdossá vált nők fele kínai. A Kínai Népköztársaságban a háztartások bevételeinek a felét nők teremtik elő. Ezek a nők gyermektelenek? Nem. Hogy lehet az, hogy tömegesen olyan helyzetben vannak a kínai nők, hogy nem kényszerülnek választani a családjuk és a karrierjük között? Mindenki leadja a gyerekét csecsemőkorában valami bentlakásos intézménybe? Nem, erről sincs szó. A nagyszülők azok, akik lehetővé teszik a nők számára, hogy akár napi tizenöt órában, vagy a gyermeküktől távol szinte kizárólag a munkájuknak éljenek.