Hálátlan gyermek, szülj, hogy idős korodban ne kopjon fel az állad!

“Az, aki képes rá és mégsem gondoskodik a szülőjéről, hálátlan. Az, akinek van pénze és mégsem gondoskodik a szülőjéről valójában a többi adófizetőt terheli.”

Ilyen különösen ízléses közleményben emlékeztetett rá a napokban az EMMI, hogy mit gondol azokról, akinek nem tetszik, hogy bírósági úton behajthatóvá tették az intézményi gondozásra, ápolásra szoruló idősek ellátásának költségeit.

Új kormányzati koncepció érik nyugdíjügyben?

Az emberminisztérium és a nemzeti bank vadiúj tanulmánykötete alapján most épp valahogy így vázolható fel, milyen gondolatokkal kacérkodhatnak kormányzati körökben:

“A magyar állam biztonságot nyújt idős vagy rászoruló állampolgárainak.”

A szülőtartást szépen, óvatosan vezették be, nyilván számítanak a tömeges felháborodásra.

Először az alaptörvénybe került egy-két mondat róla, majd mára a szociális szférából 2010 óta döbbenetes pénzeket kivonó, a beteg-, fogyatékos- és idősgondozást lépésről-lépésre a családokra (leginkább a nőkre) terhelő kormányzat ott tart, hogy tetszőleges harmadik személy vagy intézmény is perelheti a tartásra kötelezett nagykorú gyereket, méghozzá az idős szülő engedélye, kifejezett kérelme nélkül.

Nem kizárt, hogy az idősgondozó intézmények fenntartói számára a lehetőség hamarosan napi gyakorlattá válik, miközben napvilágra kerültek már tervek a kórházi krónikus osztályok ágyainak szociális szférába kiszervezéséről is. Ha megvalósul, valószínűleg nem telik el sok idő, mire a számlát onnan is benyújtják majd.

Azt a kérdést fel se tedd, hogy mégis minek fizettek a szüleid és fizetsz te is egy életen át mindenféle járulékot, ha végül rajtad meg a gyerekeden is behajtják az ápolás, idősgondozás költségeit.

Már ha tudják. A családi szennyes kiteregetése a bíróságokra kerül, szakértők percunamira számítanak. Modern, polgári, méltányos.

Megint előkerült a tisztességgel felnevelt gyermekek utáni magasabb nyugdíj ötlete

Nyilván már meg sem lepődhetünk, hogy az MNB eközben újra előhúzta a sokat szenvedett nyulat is a cilinderből és újra megpendítette a gyereknevelés nyugdíjszámításban való elismerésének húrjait.

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy sokan hálásak is lesznek érte. A gyereknevelés efféle beárazásának mindig voltak rajongói. Nem mi vagyunk azok.

Az eredetileg Botos házaspártól származó, a Népesedési Kerekasztal és a KDNP által is megfuttatott tervek szerint valamilyen úton-módon

figyelembe vennék a nyugdíjrendszerben a “tisztességgel” felnevelt gyerekek számát, és ha lehet, a szülők munkáját elismerésve az adófizetői utánpótlás nevelés társadalmi hasznát is beáraznák.

Hogy hogyan, egyelőre rejtély.

A portfolio.hu arról ír, hogy azért azt a tanulmány szerzői is elismerik, hogy a javaslat óvatos megvalósítást igényel, azonban az ilyesmi eddig nem sokat számított, ha egy ötlet mögé odaállt a kormány: a rémesen elhibázott Nők40 program váratlanul drága lett, a baby boomot sem hozta meg, ráadásul nyilvánvalóan sérti a nemek egyenlőségének elvét, mégis foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá.

Van baj, de még nagyobb lesz

A Nemzetgazdasági Minisztérium hivatalos álláspontja szerint a nyugdíjrendszer „kiszámítható és stabil”.

Ezt azért árnyalják a mindenféle előrejelzésekből kiolvasható számok. Tudjátok: egyre kevesebb a munkaképes korú magyar, alacsony a termelékenység, rossz a bérszínvonal, pocsék az egészségünk és így tovább. A nyugdíjazás előtti életszínvonal fenntartása kizárólag az állami nyugdíjra alapozva, akármilyen álomszerű gazdasági növekedés mellett is nyilvánvalóan megoldhatatlan. Előtakarékosság nélkül egyenes az út az időskori szegénységhez.

Az NGM államtitkára által mostanság emlegetett „átfogó nemzeti stratégia az öngondoskodás erősítése érdekében” bizony tényleg ráférne a rendszerre.

Azonban épp jövőre növekszik a munkáltatói által a dolgozók megtakarítását átvállaló nyugdíj és egyes egészségcélú juttatások adóterhe.

Csoda, hogy a legtöbben nem túl optimisták?

A fiatalok például nem is számítanak nyugdíjra. Egy minapi felmérés szerint “a magyar fiatalok várható élettartamukat és nyugdíjba vonulásuk időpontját egyaránt 68,8 évre teszik”, azaz egyáltalán nem számolnak azzal, hogy nyugdíjasként élnek majd.

Ez az alapállás tényleg egészen ijesztő, hiszen a várható élettartam növekszik, ráadásul az időskorral nőnek meg csak igazán az egészségügyi kiadások. A TÁRKI Társadalmi Riportjából az is kiderült nemrég, hogy aki megéri az 65 évet, annak jócskán van még hátra, de ezeknek az éveknek csak nagyjából a fele telik egészségben a férfiaknál, és harmada a nőknél.

A nyugdíj kiegészítésre és esetleges egészségügyi gondok-bajok kezelésére együtt összegyűjtött vagyonnak ideális esetben fejenként legalább 20 évre kellene elegendőnek lennie.

Ennyi pénzt félretenni a többség számára ma szinte lehetetlen. Arról nem is szólva, hogy a nők nyugdíja átlagosan alacsonyabb, a Nők40 miatt sokaknak még hosszabb időre kellene saját erőből kiegészíteniük a nyugdíjukat. Női fizetésből, otthon töltött évekkel a hátunk mögött, miközben a szüleinket is mi támogatjuk. Sokan neki sem futnak, ahogy lesz, úgy lesz.

A fiatalok nem is spórolnak nyugdíjra. Talán nem tudják a hogyant sem, de főleg nincs miből és mikor.

Családot alapítani itthon, a semmire egyre kevesebben hajlandóak. Egyre többen találhatják így magukat abban a helyzetben, hogy fizetik a hiteleiket, a gyerekeik még otthon laknak, de már a szüleikről is nekik kell gondoskodniuk, mert az állam egyre kevésbé hajlandó.



Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;