Az érme másik oldalán

A nők munkahelyi tapasztalatai sok mindenben eltérnek a férfi kollégáikétől. Talán nincs is olyan nő, aki ne futott volna még bele abba, hogy mások – jellemzően férfiak - nem értik, mi a gondja.

A szakértelem, a vezetői képességek, az erő, a határozottság és az ambíció továbbra is férfias tulajdonságnak számít.

Kevésbé figyelnek rád, ha megszólalsz, nem vesznek komolyan, gyakran a szavadba vágnak, jobban tudják nálad, mit is akartál mondani, állandóan kijavítanak, és nem ritkán szemrebbenés nélkül nyúlja le egy férfi munkatárs az ötleteid? Láthatatlannak érzed magad a munkahelyeden, leráznak, ha egyáltalán veszed a bátorságot, és fizetésemelést kérsz? Eleve számításba sem veszik, hogy hosszú távú terveid lennének a cégnél?

Igen, ezek elég hétköznapi élmények ha nő vagy, de mégis könnyen megkaphatod, hogy túlreagálod (mint mindent), mindez nem azért történik veled, mert nő vagy, és mert a környezeted nőként és a nőkre általában igaznak tartott sztereotípiák alapján tekint rád.

Nemrég azonban néhány különleges történetbe botlottunk.

Mi történik, ha valaki mindkét oldal élettapasztalatait megismeri?

A Quartz cikkében egy transznemű szerkesztő pont ezt mutatja be. Még egy kifejezetten progresszív, az átlagosnál szerinte jóval kevésbé szexista, és határozottan liberális közegben is megrázó élmény volt megélnie azt, hogy micsoda különbség van a férfi és női munkatársak megítélése, a velük szemben támasztott elvárások és a karrierlehetőségeik között.

Ugyanaz az ember, ugyanaz a munkahely, ugyanaz a beosztás. A főhős előbb nő, aztán férfi.

Thomas Page McBee a saját bőrén tapasztalta meg, mennyire másképp kezeljük a nőket és a férfiakat szakemberként, munkatársként.

A hormonterápia után, amikor a környezete férfiként tekintett rá, teljesen megváltozott az élete a munkahelyén

A hangja mélyebb lett, és hiába beszélt halkan, mégis odafigyeltek rá amikor halkan megszólalt egy munkahelyi megbeszélésen, és maga is zavarba jött, hogy nem szakítják félbe, ha megszólal. A karrierje pedig hirtelen szárnyalni kezdett, a sokéves egy helyben topogás után egymást érték az újabb lehetőségek és előléptetések.

Ő - akárcsak más, nyilvánosság elé álló transz emberek - ekkor döbbent rá, mekkorát tévedett, amikor azt hitte, a munkahelye mindent megtesz női kollégák esélyegyenlőségéért.

Egészen hétköznapi és általános, hogy a nők hibáit felnagyítják, és időről-időre szembesítik őket velük, míg férfiként mindez jóval ritkábban történik meg - állítja a Times cikkében James Gardner, aki három évtizedig dolgozott (női) hírolvasóként egy tévétársaságnál a hormonterápiát megelőzően. Ő maga is megdöbbent, hogy férfiként jóval kevesebbszer hányták a szemére az adásban elkövetett bakikat.

Azt is a saját bőrükön tapasztalják, hogy férfiként a nők tartanak tőlük a sötét utcán éjjel, és hogy kevésbé közvetlenek velük az emberek.

Az is egyértelmű a történeteikből, hogy még a nyitottnak tartott média és tudományos területen is másként jutalmazzák és büntetik a nőket és férfiakat ugyanazért, hogy a női munkatársak kapcsán milyen brutális poénkodást engednek meg maguknak egyes férfiak, és többen is beszámolnak arról, hogy csak a külső megjelenésük megváltoztatása után értették meg, milyen összetett hatalmi dinamika tart vissza, vagy tol előtérbe embereket csupán a nemünk miatt.

Nem különösebben meglepő ami történt, mégis sokat számít, hogy megírták, hogy elmondják.

A hasonló történetek, a transz emberek beszámolói nemcsak azért nagyon fontosak, mert rengeteget lehet tanulni belőlük az elfogadásról és a kirekesztésről, de a segítségükkel bepillantást nyerhetünk az első kézből származó tapasztalások világába is.

Bár sokan azt gondolják, ők már rég túlléptek a nemi alapú megkülönböztetésen, a valóság sokszor egészen mást mutat. Ha nyitottak vagyunk a nemi sztereotípiák meghaladására és a hagyományostól eltérő életutakra, meglepően sokat tanulhatunk a társadalom nőkkel és férfiakkal kapcsolatos ítéleteiről és elvárásairól is.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.