Népszavazás, referendum, ide ikszelj, üzenjünk Brüsszelnek.
Míg itthon óriásplakátokon és a baráti médiabirodalomban hangolnak folyamatos migránsozással az ún. kvóta-referendumra, addig nálunk kissé kifinomultabb politikai kultúrájú Nagy-Britanniában egy másik Európai Unióval szembehelyezkedő kampány, az ország Európai Unióból való kilépését szorgalmazó Brexit zajlik.
Hogy a szabadságharcos motívumon kívül mi lehet a közös a két kérdésben, azt a Quartz cikke világította meg számunkra.
Középkorú fehér férfiak mondják meg a tutit
Jellemzően mindkét országban (középkorú) férfiak határozzák meg a témáról zajló közbeszédet.
A nők véleménye – dacára annak, hogy továbbra is az állampolgárok nagyjából feléről beszélünk – nem jelenik meg, vagy nem kap hangsúlyt.
A Brexit kapcsán felmérések azt mutatják, hogy míg a férfiak - főleg a 41 év felettiek - nagyobb valószínűséggel pártolják a kilépést, a nők inkább a bizonytalan szavazók táborát erősítik a kérdésben, de valamivel nagyobb valószínűséggel döntenének az EU-ban maradás mellett.
A magyar helyzetről sok felmérés ugyan nem készült, de ami igen, ott az adatok szerint a nők bevándorlás miatti aggodalma valamivel nagyobb volt. Azonban ha abból indulunk ki, hogy egy éve a menekültkrízis tetőzésekor hogyan és milyen erővel mozdultak meg az önkéntes segítők és közülük mennyire túlsúlyban voltak közöttük a nők, gyanús, hogy itthon sem feltétlenül az ő egyöntetű véleményüket és félelmeiket artikulálja a férfikar.
Megmondóember = férfi
Egy friss felmérés alapján jól látszik, hogy a brit sajtóban a tévében 84, a sajtóban 91 százalékos a férfitúlsúly, és a kilépéspárti
hangadók egytől-egyig férfiak.
Arról, hogy Magyarországon mi is a helyzet a migrációról szóló vitákban az a Tesztoszteron Magazin lapjaira kívánkozik.
Bevándorláspolitikáról, biztonságpolitikáról vitában, konferencián nő még nem nagyon kapott szót, ez - akárcsak a nemzetpolitika, vagy jövő latolgatása - a férfiak dolga, ügye, terepe. Legalábbis annak látszik.
Nők nem jelennek meg a közéleti témákról zajló vitákban. A lakosság felének érvei, szempontjai nem számítanak? Tényleg csak a férfijainké a szó és ők döntésk el kitől és mikor kell megvédjék a lányaikat, nőket, asszonyaikat?
Üzenjük Brüsszelnek, szót kérünk!