Bár az elmúlt hét még mindig Kiss László és társai tragikomédiájáról szólt, és emellett nem sok figyelem maradt másra, az egészségügyi világszervezet, a WHO frissen publikált kutatási eredményei felett nem érdemes elsiklani.
Cáfolhatatlan tények igazolják, hogy
Az abortuszhoz való hozzáférés korlátozása, vagy az abortusztilalom nem csökkenti az abortuszok számát, sőt
- ahol tiltják, büntetik, vagy korlátozzák a terhességmegszakítást, ott számszerűen és arányaiban is több az abortusz
- a szexuális ismeretek oktatása és a fogamzásgátláshoz való könnyű hozzáférés valóban hatékonyan csökkenti a nem kívánt terhességek és az abortuszok számát is.
A WHO a legtekintélyesebb orvosi szaklapban, a Lancetben szerdán tette közzé a Guttmacher Institute-tal közösen készített sokéves, világméretű kutatásának első részét, melyből kiderült az is, hogy
- 2010-2014 között ritkább lett az abortusz, mint húsz évvel korábban, de a népességnövekedés miatt számszerűen nőtt az abortuszok száma
- ez azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban évente 56 millió abortuszt végeztek világszerte, a terhességek mintegy negyedét megszakították
- a terhességmegszakítások száma 1990 óta 41 százalékkal csökkent a legfejlettebb országokban, de a fejlődő országokban alig (-2%) látható változás
- az abortuszon áteső nők 73 százaléka házasságban él
- a terhességmegszakítások túlnyomó többségét, közel 90 százalékát a fejlődő országokban végzik
- azokban az országokban, ahol nem legális, vagy nem elérhető a legszegényebbek számára az abortusz, ott nemcsak több a terhességmegszakítás, de sokkal gyakoribbak a szövődményes esetek
- az illegálisan végzett terhességmegszakítások nők millióinak életét, egészségét veszélyeztetik, és komoly anyagi károkat is okoznak ezeknek az államoknak.
Ennek fényében őrülten érdekelne minket, mégis mire gondolnak Lengyelországban a teljes abortusztilalom bevezetéséért aláírást gyűjtő aktivisták.
Különösképp azért, mert a kutatás szerint épp
Kelet-Európában csökkent legnagyobb mértékben a terhességmegszakítások száma, és ezt a csökkenést a fogamzásgátló eszközök használatának elterjedésével magyarázzák.
Minket mindenesetre megnyugtat, hogy még Harrach Péter is tudja, hogy az abortuszellenesség lehet elvi álláspont, és sokféleképp lehet csökkenteni az abortuszok számát, de a tiltás vagy a korlátozás biztosan nem tartozik ezek közé.
Nagy kár, hogy a magyar állam továbbra sem támogatja a nem kívánt terhességek számának valóban hatékony csökkentését elősegítő felvilágosító programokat és a biztonságos fogamzásgátló eszközök legszegényebbek számára való biztosítását.
Reméljük, legalább a WHO-nak elhiszik, amit a feministáknak és társadalomkutatóknak nem, és az életvédelem végre a megelőzésre, és nem az abortuszt választó nők ellen irányul majd.