Nem kérdeznek, belevágnak

Láttátok a frissen szült Katalin hercegnét? Irtó gyanús, hogy hogyan nézhet ki ilyen jól!! Nincs itt valami rendben, talán nem is ő hozta világra a kis rojált! - olvashattuk sokhelyütt.

Pedig egy komplikációmentes második szülés után már simán lehet a kórház kapujában mosolyogni (és még a szülés napján hazatérni a babával), ahogy ő tette, legfeljebb a smink és a haj nem olyan tökéletes.

Hogy itthon ez nem nagyon van így, az nem akkora titok. Rengeteg a gátmetszés, a szükségtelen beavatkozás, amelyekhez általában nem is igen kérik a szülő nő beleegyezését a kórházakban. Rutinbeavatkozás, mindenki tudja.

Lehet nemet mondani az orvosnak? Elméletben igen. Minden jogunk megvan erre. Szülés közben? A gyakorlatban? Nos, arról mást mesélnek a nők világszerte, így itthon is.

Pár napja látott napvilágot egy szlovákiai jelentés, mely szerint a szülő nők jogait a szülés minden fázisában figyelmen kívül hagyják.

Sokéves kismama blogos múlttal a hátunk mögött mi is úgy látjuk, hogy itthon is általános, hogy a nők gyakran úgy érzik, nincsenek kellőképpen informálva. Aláíratják velük két fájás közt a beleegyezést, aztán uccu neki, mit számít már, csak lélegző munkadarabok, nehogymár a doktor urat akadályozzák a kényelmes és minél gyorsabb munkavégzésben.

Tessék hanyatt feküdni, akkor nyomni, amikor mondom, ne kiabáljon, ugyan, dehogy fáj, haladjunk, haladjunk.

A gátmetszés a rutinszerű az először szült nőknél szerte a világon, így Magyarországon is.  A beleegyezés kérése azonban egyáltalán nem olyan általános.

Mi is számtalan esetet ismerünk, ahol bizony legalábbis felvetődik, hogy megfelelő gondossággal és alapos indokkal döntött-e egy-egy szülésvezetés során az orvos bizonyos beavatkozások mellett (vagy épp ellen).  Fórumokon, blogokon, Facebook csoportokban terjedő (rém)történetekből tudhatunk csak arról, milyen következményei is lehetnek ennek az "apró vágásnak", amelyekről nyilvánosan senki sem beszél, mert tabu. Egyébként sem számíthat sok megértésre egy anya, aki a szülés miatt tönkrement szexuális életére panaszkodik, (igaz, az újdonsült apa sem)  örüljenek, hogy van egy szép gyerekük, minden más lényegtelen.

  • Egy amerikai felmérés szerint 10-ből 6 gátmetszést a szülő nő beleegyezése nélkül végeztek el, bár arrafelé dicséretesen csökken ennek a beavatkozások száma.
  • A Mumsnet felmérése szerint az Egyesült Királyságban a nők 12 százaléka arról számolt be szülés után, hogy nem járult hozzá a rajta végzett beavatkozásokhoz.
  • A legfrissebb, 2012-es magyar statisztikák szerint az először szülő nők négyötödénél, az összes szülés több mint hatvan százalékában végzik el ezt a beavatkozást.

A Telegraph egy hosszú cikket szentelt nemrég a témának. Brit és amerikai nők vallottak arról, hogyan vágták át kérdés nélkül a hüvelyük és végbelük közti szakaszt akár tiltakozásuk ellenére, "itt én vagyok a szakértő" felkiáltással. A cikk szerint egy ilyen beavatkozáson átesett nő, közösségi finanszírozásból szeretné beperelni orvosát, méghozzá testi sértésért.

Egyes vélemények szerint a gátmetszést sok esetben kísérő testi-lelki tünetek súlyosak lehetnek: poszttraumás stresszbetegség, a szexuális élet zavarai, önértékelési problémák.

 

Rutinbeavatkozás, bár többnyire szükségtelen

Csuklóból jön az érv, hogy „csak a baba érdekében történik” mindez illetve a kedvencünk a „ki lehet bírni”. Csakhogy ez így nem igaz.

Gondolkodjunk el egy pillanatra, hogy miért lehet, hogy egyes országokban kevesebb, mint 10 százalékuk, míg máshol 10-ből 7 szülés gátmetszéssel zajlik? Azt is fontoljuk meg, hogy

a WHO a gátmetszés elfogadható arányát már 1996-ban 10 százalék alatt határozta meg, és a rutinszerűen alkalmazott gátmetszést a bizonyítottan káros, megszüntetendő gyakorlatok közé sorolta.

Az egészségügyi világszervezet szerint ugyanis a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés nem védi sem az anyát, sem a magzatot a károsodástól, ellenben növeli a gátsérülés és más komplikáció fellépésének kockázatát, illetve azok súlyosságát. - írja a Születésház Egyesület.

Ehhez képest Magyarországon az OEP 2012-es adatai szerint a szülések közel 62 százalékában, az első szülések során pedig a nők négyötödének átvágják a hüvelye és a végbele közti szakaszt.

Kalocsán 69, Szentesen 503 nő közül senkinél, egy debreceni klinikán 1514-ből egy, azza egy nőnél, míg Kiskunfélegyházán 24-ből 21 nőnél Békéscsabán 719 szülésből 633-nál „kellett” vágni három évvel ezelőtt. Érdekes, nem?

És a gátmetszés csak egy a sok beavatkozás közül. Erről legalább létezik statisztika.  A különböző technikákkal beindított és felgyorsított szülésekről, kézzel tágított méhszájakról, hasba tehénkedve kinyomott gyerekekről, a kötelezően hanyatt fekve szülesztésről még megközelítő adat sincs. Előzetes figyelmeztetés vagy magyarázat segítségével sok fizikai és érzelmi trauma elkerülhető lenne.

Ideje lenne a "rutint" átalakítani, a régi rossz beidegződéseket elengedni és tekintettel lenni a szülő nőkre, a betegjogokra.

Jogunk van ugyanis dönteni. Akkor is, ha egy másik embert hozunk épp a világra. Jogunk van dönteni arról is, hogy mit tehetnek a testünkkel eközben, mert felnőtt emberek vagyunk. Anyaként, kismamaként is. Szülés közben is.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.