Amikor szülő csak egy van

Ma az anyákat köszönti mindenki.

Nem egyszer megírtuk már, hogy szerintünk elég igazságtalan, hogy az apákat nem ünnepeljük ugyanilyen lelkesen.

Szerintünk az apa-gyerek kapcsolat is pont olyan különleges (és egyre több kutatás szerint semmivel sem kevésbé fontos), ráadásul nem fair, hogy miközben az apák többsége egyre inkább részt vesz a gyereknevelésben, mégsem ünnepli őket idehaza szinte senki.

Bár ahogyan itthon elismerik az anyaságot, gyanús, hogy ebből nem sok férfi kérne.

Az anyaság Magyarországon közügy, sőt, nemzeti ügy, és bár a gyerek a közvélekedés szerint az anya dolga, mégis boldog-boldogtalan véleményezi az anyaságunk minőségét. Rengetegen szónokolnak anyaság magasztosságáról, miközben a hétköznapokban azt tapasztaljuk, hogy az emberek lenézik a hús-vér anyákat. Az anyák könnyű célpontok, ha elvárásokról van szó: csinálják inkábbb ezt az egészet a négy fal között ezek az anyaságba beleszürkült, rosszul öltözött és üres tekintetű tramplik, ne zavarjanak senkit a csak nekik fontos igényeikkel, meg a zajos, neveletlen kölykeikkel.

Mindennek a másik oldalán meglepően sokak szerint az anyaság a mártíromságba hajló önfeláldozás szinonímája. Sokan ki is állnak ennek elismeréséért. Apával buli az élet, de egy anya azért becsülendő, mert önkéntes rabszolga? Ebben szerintünk nincsen semmi ünnepelendő. A gyerek sem csak az anyáé, gondoskodni róla sem csak az ő dolga. Ennek ellenére a családok jelentős részében a gyereknevelés ma még szinte teljes egészében az anya dolga és felelőssége. Ezen kell és érdemes is változtatni.

Egy kétszülős családban sem könnyű gyereket nevelni, de ha van működő szülői munkamegosztás, szerintünk nem is heroikus feladat.

Egyedülálló szülőnek lenni viszont sokkal inkább kényszerpálya, ezért úgy döntöttünk, hogy ha már anyák napja van, idén mi

Az egyedülálló szülőket köszöntjük

Magyarországon több tízezer családban az anyának kell ellátnia - legalábbis időszakosan - mindkét szülő feladatát, szerepét. (Az egyedülálló apák, bár lényegesen kevesebben vannak, szintén nem kevésbé becsülendők.)

Ők azok, akik egyedül nevelik a gyerekeiket, mert a másik szülő eltűnt, meggondolta magát, nem tudnak róla semmit. Új családot alapított, már más gyerekét neveli. Vagy saját családjában él, de annak életében egyáltalán nem vesz részt. Rengeteg az olyan egyedülálló anya is, akiknek párja külföldön dolgozik, hogy megéljen a család.

Ezek a szülők (talán az özvegyek kivételével) alig kapnak valami elismerést, legjobb esetben is csak néhány ezer forinttal támogatja az erőfeszítéseiket az állam. Sohasem őket magasztalják fel, anyák napján sem ők a példás, ünnepelendő szülők, sőt, más napokon akár még látványosan sajnálják is a "csonka családban" felnövő gyerekeiket. 

Velük nem foglalkoznak a kutatások, az újságcikkek. Hogy "hogyan egyeztetik össze" a munkájukat a családi kötelezettségeikkel, nem érdekel senkit.

Nem róluk beszélnek, amikor a bérszakadék kerül szóba, holott ők a legkiszolgáltatottabbak egy béralku során, hiszen szükségük van stabil és kiszámítható munkahelyre.

Az egyedülálló anyákat sokan nem akarják észrevenni sem, mások meg egyenesen őket hibáztatják a társadalom minden gondjáért, bajáért.

Mintha ők, és csak ők tehetnének arról, hogy így alakult az életük. Mindez nagyon igazságtalan, és még csak nem is igaz.

Köszöntjük hát azokat a kutya keményen, akár két-három ember helyett is dolgozó szülőket, akiknek a vállát egy egész család minden terhe és felelőssége nyomja.

(Kép: Gilmore Girls - Warner Bros.)

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.