Most akkor mit is akarnak a nők?

A nap kérdését dobta fel a kaposvári rektor egy szociológiai kísérlet húsvéti kedveskedés keretében.

Mi a fontosabb, a munkahelyi egyenlőség, vagy az, hogy a munkáltató tiszteletben tartsa a nők otthoni többletmunkáját?

A Kaposvári Egyetem rektora ugyanis nagypéntekre szabadnapot adott az intézmény női és csak női dolgozóinak, mondván, a vezetés tekintettel van a nők ünnep előtti otthoni kötelezettségeire, a nők ugyebár csinálják csak a dolgukat: süssenek, főzzenek, takarítsanak, dekoráljanak lakást, hogy "méltóképpen fel tudjanak készülni az ünnepre, családjaik számára biztosítani tudják a meghitt, békés együttlétet".

Csak egy lovagias gesztus?

Nagyon sokan helyből hátast dobtak a hír hallatán, jószándékú szexista őskövületnek nyilvánították a rektort. Mások pont ilyen vehemenciával üdvözölték a lépést, hát nem történt semmi, csak a realitásokkal számolt az úr. Bizony ilyenkor rengeteg a munka otthon. Egyébként is, ki ne örülne egy szabadnapnak (már a férfiakon kívül, akik nem kaptak)? Na ugye.

Nekünk a néhány héttel ezelőtti uniós felmérés eredménye jutott először eszünkbe, amiből egyértelműen az derült ki, hogy bizony a magyar ember úgy gondolja, a házimunka és a gyereknevelés elsősorban a nő dolga. A férfi annyit vállal, annyit segít, amennyit gondol, és alapvetően jól van ez így, ahogy van.

Ámde a magyar nő azt is gondolja emellett, hogy megilleti az egyenlő munkáért az egyenlő bér, és örömünkre szolgál, hogy nem sokan helyeslik a nők munkahelyi hátrányos megkülönböztetését, ha előléptetésről, jutalomról, juttatásokról van szó. Csakhogy ez így egyszerre nem fog menni.

Olyan viszont nincsen, hogy egyenlőséget akarok és egyenlő bánásmódot, de azért a megkülönböztetett tisztelet és potya szabi az kijár, mert hát szalad a lakás.

Illetve lehetséges erre több megoldás is, csak nem látjuk, hogy bárki is ezeket pedzegetné a hasonló ügyek kapcsán.

Munkamegosztás otthon

Az egyik, és legfontosabb megoldást ami adódhat úgy hívják: családi munkamegosztás. Igen, ez az, amitől hiretelen nem a nők dolga lesz a bármilyen otthoni dolog, hanem KÖZÖS. Mindenkié, akit a háztartásban lakik. Ezen a téren lenne hova fejlődnünk idehaza, kétségtelen. Ez tényleg mindenki érdeke lenne. Szinte hihetetlen, de igen, a férfiaké is.

A teljes munkaidős foglalkoztatás mellett jelenleg az elsősorban a családjukra koncentráló, és ezt is egyedül menedzselő nők  kizsigerelve érzik magukat, és rászorulnak a kollégákkal szemben cseppet sem fair főnöki gesztusokra, csak hogy képesek legyenek többé-kevésbé mindenhol helyt állni. Minden az ő vállukat nyomja. Még ha nem is egyedül nevelik a gyerekeiket, vagy gondozzák az idős rokonokat, de a közszférában fényes jutalomban vagy előmenetelben úgysem reménykednek, még jó hogy örülnek egy szabadnapnak, és nyilván meg is érdemlik. Tényleg nem lehet ezt így bírni, és  érthető, hogy ők örömmel fogadják a lovagias ajánlatot, hogy eredj haza. Csakhogy az ő nyereségük mások vesztesége lesz.

A férfi kollégáké is, de emellett minden egyes nőé is.

Visszahúz minden nőt

Akinek dolga van nagypénteken, vegyen ki szabadnapot, dolgozzon előre, éppen úgy, mint karácsony előtt, vagy ha bármi más dolga van. (A húsvét ráadásul egyházi ünnep, a munkaadónak semmi köze hozzá, hogy ki tartja, ki nem, ki hogy készül. Emiatt egyáltalán nem dolga a beosztottaknak akár csak jelezni is, hogy nekik most ugye méltóképp kéne készülődniük, mert semmi köze hozzá.)

A mostani helyzet senkinek sem jó. A vezetői vélelem hogy a nőnek ilyenkor elsősorban otthon van dolga, visszahúzza azokat a nőket, akiknek az élete nem a tradícionális értékrend diktálta mederben folyik, de a potya szabit nem igénylő többi nőre is bélyeget süt.

Ez az intézkedés és a rá érkezett reakciók szerintünk azt mutatják, mennyire sokrétű problémákat vet fel a dolgozó, családos, az otthoni munkamegosztást tán csak hírből ismerő nők élethelyzete, és hogy sokan pont addig látnak ebben az ügyben is, hogy őket hogyan érintené egy ilyen, vagy ehhez hasonló munkahelyi bánásmód.

Meglesz a böjtje még ennek

Akik most örülnek, hogy ugyan nyolc órában dolgoznak, de néha elengedik korábban, meg az ünnepek előtt is, azoknak szinte biztos, hogy az évvégi jutalmaknál nem lesz ott a nevük a listán, és örökre ugyanabban a pozícióban ragadnak. Valamit valamiért. Lehetséges, hogy nekik megéri így is, de az egyedülálló, nem családos, vagy nem tradicionálisan működő családban élő nővel szemben a nemi alapú megkülönböztetés inkább csak kiszúrás.

Az agyondicsőített Áldozatos Magyar Anya mítoszával kéne már egyszer s mindenkorra leszámolni. Vele, aki mártírként él, szenved, de mindent megcsinál munka után otthon a család összes többi tagja helyett is, aki nem szól semmiért, jobb a békesség.

Akinek sok a dolga otthon, beszéljen a háztartása többi lakójával, férjével, gyerekeivel, osszák be a feladatokat. Ha kell, vegyen ki szabadnapot, vagy dolgozzon részmunkaidőben, ez mind egyenes megoldás erre.

Igaz, abból nehéz megélni, de még második fizetésnek is kevés. Ami biztosan nem tisztességes az az, hogy a munkahely diszkriminálja a női dolgozót néha kedvezően, hol meg negatívan, aztán mindenki ossza be.

A vége úgyis az, hogy a többség alapvetően rosszul jár.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.