Itt mindenki megbutult?!

A múlt héten az Országgyűlés leszavazott egy határozati javaslatot. Semmi különös, mondhatnánk. Csakhogy ez az ellenzéki képviselők által benyújtott javaslat a nők elleni erőszak felszámolását és megelőzését célzó Isztambuli Egyezmény mielőbbi elfogadásáról szólt.

Sokan, közöttük amúgy jónevű hírportálok újságírói és a Fidesz alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó is úgy értelmezte a történteket, hogy a kormánypártok a Jobbik teljesen abszurd indoklású tartózkodása mellett a nemzetközi egyezmény állami jogrendbe illesztését utasították el. Egyik indulatos cikk és pártközlemény követte a másikat, hogy micsoda szégyen, gyalázat, vérlázító, ami történt.  Megírta a Hír24,  ATV, és még sok mindenki.

Csakhogy ez nem igaz. Nem ez történt.

Az Együtt és az LMP politikusai által benyújtott határozati javaslat technikai értelemben nincs hatással az egyezmény ratifikációjára. Az Igazságügyi Minisztérium kiadott egy közleményt, miszerint változatlanul elkötelezettek az egyezmény elfogadása mellett, és zajlik a magyar jogrendbe illesztés, egy minisztériumközi bizottság rendszeresen egyeztet az ügyben, és a tervek szerint még a tavaszi ülésszakban meg is lesz róla a szavazás.

De továbbra is áll a bál. Az MSZP, a DK, az LMP, a Magyar Liberális Párt, és számtalan újságcikk és blogposzt írója továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy bizony itt szörnyű dolog történt, a magyar Országgyűlés lesöpörte az asztalról a bántalmazott nők ügyét.

Hát nem.

Egy olyan határozati javaslatot nem szavaztak meg, aminek az elfogadása legfeljebb csak megelőlegezte volna a végleges pozitív döntést.

Szükség igazából nem volt erre, a döntésnek nincs negatív következménye a végeredményt illetően. Egy kevéssé elegáns trükk volt az ellenzék részéről, hogy sarokba szorítsák a kormánypártokat. Jól kalkuláltak azzal, hogy a Fidesz hamarabb dől kardjába, mint hogy az Együtt listájáról mandátumot szerzett Szelényi Zsuzsanna és MSZP-s támogatóinak javaslatát elfogadja. Meg is szavazhatták volna. Most viszont erőtlenül magyarázkodnak egy olyan szarviharban, ami valójában nem is létezik.

A másik oldalról pedig úgy tűnik, hiába várják, hogy bárki is feltegye a kezét, hogy izé, bocs, de hülyeségeket beszéltek, vagy hogy elnézést, de tévedtünk, nem igaz az, amit írtunk. Egyedül a 444-en láttunk cikket, ami megpróbálta egyértelművé tenni a helyzetet.

Megérdemeljük a politikusainkat, de az újságíróinkat is

Mi már alig várjuk, hogy befejeződjön a munka (amellyel egyébként a britek és a lengyelek is küzdenek, nem olyan egyszerű a feladat) és végre megszavazzák az egyezmény nemzeti jogrendbe illesztését.

Akkor talán végre a bántalmazott nők segítésére fogják használni a dokumentumban foglaltakat. Már az egyezményhez való csatlakozás is elég komoly adok-kapok között zajlott, konkrétan Balogh képviselő bántalmazási ügye okozta népharag miatt döntött úgy a kormányzat, hogy több év után hajlik a civilek szavára, és épp egy éve aláírta az egyezményt.

Idén  tavasszal, ha nem is nőnapon, de reméljük, végre pont kerülhet az ügy végére. Itt az ideje, hogy az áldozatok és a potenciális áldozatok védelme kerüljön az első helyre, ahelyett, hogy a sajtó asszisztálásával egymást revolverezik majd a politikusaink az üggyel.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;