A nőknek nincs humoruk?

Miért olyan kevés a női stand-upos Magyarországon? - szegezték neki a kérdést Litkai Gergelynek, a Dumaszínház csinálós emberének az Elle múltkori feminista mellékletében. Ő erre a legszokványosabb választ adta, amit politikusoktól már ezerszer hallhattunk (és akkor sem tetszett): ők ugyan nagyon szeretnék, ha több nő lenne a pályán, dehát sajnos kevés a jelentkező.

Nem, szerintünk nem ez az oka, ez legfeljebb csak a látható következménye mindannak, amin nem sokat törték eddig a fejüket. Sokkal mélyebbre kell ásni, hogy megértsük, miért érezzük úgy, hogy kevés az ismeretségi körünkben, vagy akár a szórakoztatóiparban a jó humorú nő.

Először is: azért nincs női Hofi, vagy Woody Allen, amiért női Maksa Zoltán sincsen, hálistennek.

A humorhoz ugyanis sok dolog kell, de talán ezek a legfontosabbak:

  1. magabiztosság, nagy kudarctűrő képesség (főleg ezért nincs női Maksa Zoltán!!)
  2. nagyon nagy egyéni szabadság
  3. merészség

Ezek azonban legnagyobb bánatunkra nem épp azok a tulajdonságok, amiket a nők többségére jellemzőknek lehetne nevezni. Ha valakiben van is ilyen hajlam, de lánynak születik, már igen korán szembesülni fog azzal, hogy a környezete mindezt nem díjazza. A nőtől ugyanis sok tekintetben épp az ellenkezőjét várják el: legyen csendes, szerény, visszahúzódó, elfogadó, ne lógjon ki a sorból, ne tolja magát előtérbe, ne legyen sem a megjelenésében, sem a viselkedésében semmi kritizálni való.

Így álljon ki az ember, hogy viccet csináljon a megszokott, az elvárt viselkedést megcáfolva, váratlan poénokkal operálva, és bátorkodjon gúnyt űzni saját magából, vagy akár a leginkább tiszteletre méltó dolgokból és személyekből?

Viszonylag könnyen belátható, hogy ez nem fog menni, csak nagyon keveseknek.

Nagy-nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy nő ki merjen állni, és viccelni merjen

Az első női tévésztárok egyike, Lucille Ball elhíresült mondása az volt, hogy a jeleneteit írók viccesek, a rendezője is vicces, de ő nem vicces, ő bátor. A világ talán leginkább elismert komikája, Tina Fey azt írja az életrajzi könyvében, hogy az NBC Saturday Night Live műsorában (aminek ő maga 9 évig volt a vezető szerzője, és a rengetegszer szerepelt is a show-ban, de a 2008-as republikánus alelnökjelölt, Sarah Palin paródiájával lett világhírű ), hogy a férfi kollégák azért akarnak bekerülni a műsorba, hogy tabukat döntsenek és megszegjék a szabályokat. A nők esetében pedig már az is szabályszegés, hogy egyáltalán ott vannak a műsorban.

Elgondolkodtató. Ahogyan az is, hogy a pszichológiai kutatások szerint a nők és a férfiak között nincs különbség a humorérzék tekintetében, azonban a nőktől hallva vagy olvasva kevésbé tartják viccesnek ugyanazt. A férfiak jobban szeretik ugyanis, ha az ő vicceiken nevet a partnerük, míg a nők azt szeretik jobban, ha megnevettetik őket, sőt, ezt el is várják a mindenkori párjuktól. Igen, ebben a tekintetben is elég határozottan le vannak osztva a szerepek. És ez csak az egyik fele a történetnek.

Hiába adott hát egy kőkemény, magabiztos, nagyon jó humorú, bátor nő, ha a közönség, vagy akárcsak egy baráti társaság egyszerűen idegenkedik attól, hogy nőt férfiasnak tartott szerepben lásson.

Egy olyan hagyomány- és tekintélytisztelő társadalomban, mint a magyar, pedig szinte bizonyos, hogy egy nő nem lesz sikeres a hazai férfi szórakoztatók legtutibb sikerreceptjével, a részeges, a káromkodós és a csöcsös-kúrós-fingós poénokkal.

És még az sem elég, ha humora van, és se nem durva, se nem közönséges, mindehhez egy nőnek még jól is kell kinéznie. A legnagyobb lázadás, amit ma egy nő a szórakoztatóiparban elkövethet az az, ha túlsúlyos, nem elég szexi, vagy rosszul öltözött. Néhány ellenpélda akad, mint Melissa McCarthy, vagy Whoopi Goldberg, de minden valószínűség szerint ők a nagy-nagy kivételek.

Mi marad akkor a nőknek?

Viccelődhetnek saját magukon az ügyetlenségüket, nőiességüket, vagy a szexuális tárgy voltukat hangsúlyozva. Az persze mindig kifizetődő, ha gúnyt űzöl más nőkből, de állítjuk, hogy ennél gonoszabb dolog kevés van. A női komikus kritizálhatja esetleg a férfiak világát (na nem durván), vagy mesélhet a párkapcsolati problémáiról, esetleg a gyereknevelés során adódott nehézségeit, sosem megkérdőjelezve az anyaság szentségét.

Nagyon sokáig nagyjából ennyi volt a nők mozgástere. Lehettek ügyes másodhegedűsök, feleségek, barátnők. Valaki lányai. Feladhatták a poénokat a partnereiknek, ők hiába tudtak volna jobbat, a férfi poénja úgyis hatásosabb, ez volt a sikerhez vezető út.

Jogos a felvetés, hogy ha a férfias poénok nem állnak jól egy nőnek, akkor talán ahogy a politikában, vagy a munkaerőpiacon, valószínűleg itt sem az a megoldás, hogy a nőktől azt várjuk, hogy iszonyatos energiákkal férfiasítva magukat próbáljanak versenyezni a valódi férfiakkal. Nem nagyon hisszük, hogy a közönség egyhamar vevő lesz a nők szájából elhangzó trágárságokra, vagy a szexuális életük nyomorúságát részletező történetekre.

Van-e egyáltalán olyan, hogy női humor?

Erre az az általános mondás, hogy egy poénnak nincs neme: vagy vicces, vagy nem vicces. Ez nem teljesen igaz.

Vannak olyan élethelyzetek, amiket inkább csak nők ismernek, és ezért jobban meg tudják ragadni a pillanat fonák voltát. A fent említett kutatásokból az is kiderült, hogy a  piszkálódás, a történetmesélés és a vicces narratívák elsősorban a nőkre jellemzőek (Woody Allen a kivétel), míg a férfiak inkább eljátszanak történeteket, szívesebben bújnak a szereplők bőrébe, használják az iróniát és az abszurdot, és a támadó, "gyilkos" humort.

Az elsők rendszerint mindenhol férfiasak, ők törik az utat azoknak a nőknek, akik már büszkén felvállalhatják a másságukat. Leginkább arról van szó itt is, mint politikában és a gazdasági életben, hogy egyszerűen szokni kell, hogy nem csak férfiak vannak a pályán, és hogy egy nő is lehet éppolyan jó, mint a férfiak, csak esetleg kicsit másképp.

Talán azért is kevés  a nem bántó terhes nős, vagy menstruációval kapcsolatos poén, mert a vígjátékokat kevés kivétellel férfiak írják. Persze nem mindet. Jó, és kimondottan nőies humor volt az itthon ismertebb sorozatok közül a hét évadot megélt Gilmore Girls-ben (Szívek szállodája), a Szex és New Yorkot is többségében női forgatókönyvírók készítették, sőt, a Jóbarátok két sztárírójának egyike is nő, Marta Kauffman volt. A Született feleségeknek is volt néhány jó és fontos pillanata. A kritikusok imádták a Studiót (30 Rock), a mi nagy kedvencünk pedig a napokban véget ért Városfejlesztési osztály volt, jobbnál jobb női (és férfi) karakterekkel.

Nem aggódunk. Egyre több a női főszereplős, legalább részben nők készítette vígjáték, és egyre jobbak.

 

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.