A gyerekünk egész más emberré tesz minket

Sokak szerint a szülők felcserélhetősége, a családi munkamegosztás "természetellenes", mert a férfi és a nő különböző, a biológiai nemük más-más feladatok ellátására teszik őket alkalmassá. Ezért alakult úgy, hogy a férfi elejti a vadat, és védelmezi a családot, a nő pedig otthon marad, és gondoskodik a szeretteiről.

Ezt az érvelést sokan megpróbálják tudományos köntösbe burkolni: a nőket a genetikájuk, a velük születettet anyai ösztönök, a terhesség és a szülés alatt hormonális változások teszik a gyermekeik ellátására alkalmasabbá.

Ez csak részben igaz.

Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a várandósság nem csak a nőket alakítja át testileg-lelkileg. A várandós párjukkal és a már megszületett gyerekkel szoros fizikai és érzelmi közösségben élő férfiak is átesnek egyfajta újradrótozáson.

Nem csak arról a jelenségről van szó, hogy a terhes nő párja is pocakot ereszt a kilenc hónap során, vagy hogy a szülőszobán ő is a zsigereiben érzi az összehúzódásokat. A szülővé válás mindenkit átalakít: megváltozunk hormonálisan, sőt, MRI-vizsgálatokkal kimutatható, hogy még az agyunk is másképp működik.

A kutatók megfelelő vizsgálati eszközök hiányában sokáig csak az emberi viselkedést tudták megfigyelni, azonban ma már azt is tudják vizsgálni, hogy milyen biokémiai változásokat okoz az utódokról való gondoskodás vagy a várandósság időszaka.

Anyává válni olyan, mint szerelembe esni

A gyerekvárás idején a nők több agyterülete is másképp működik, mint korábban. Különösen érdekes az amygdala változása, növekedése. A gyerekek elsődleges gondozását ellátó szülőkben nemüktől és szexuális orientációjuktól függetlenül ezen agyterület növekedése azt idézi elő, hogy túlérzékennyé válnak a gyermekük, gyermekeik igényeire. Az amygdala a hormonális változásokkal karöltve pozitív visszacsatolást küld, ezzel ösztönözve a gondoskodó viselkedés fenntartását. Az agy jutalomközpontja bekapcsol, így segíti elő azt, amit szülői szeretetnek nevezünk.

Az agykutató Ruth Feldman szerint az anyai oxitocin szint (többek közt a más emberekhez való kötődésért, bizalom- és boldogságérzetért is felelős ez az agyalapi mirigy által termelt hormon) alapvetően befolyásolja azt, mennyire reagálnak a megszülető gyerek igényeire a nők, és milyen lelkiismeretesen gondoskodnak majd róla. Szülés közben ez a hormon a méhösszehúzódásokat segíti elő, a szoptatás pedig serkenti a kiválasztását, így ez is egy folyamatos pozitív visszacsatolást ad a nőknek, hogy a gyerekükről gondoskodni jó.

A legnagyobb agyi és hormonális változások az első gyerekek születéséhez köthetők, de a kutatások szerint korántsem csak a nőket érintik. A nemrég szült nők agyában hasonló változások tapasztalhatók, mint a friss szerelmesekében: túláradó szeretetet, heves védelmezőösztönt, és állandó aggodalmat éreznek.

A férfiakat is megváltoztatja az apaság

A couvade-szindrómának nevezett jelenség a gyermeket váró párok férfi tagjainak akár 65 százalékát is érintheti: a várandósság idején az ebben szenvedő férfiak teljesen átveszik terhes párjuk szinte összes terhességi tünetét, amelyek akár sokkal súlyosabb formában is jelentkezhetnek. Az ilyen szülőpárokat vizsgálva a kutatók összefüggést találtak a leendő szülők oxitocin szintjei között, ezért azt feltételezik, hogy a szindróma tüneteit az okozza, hogy ezek a férfiak az átlagosnál jobban reagálnak a párjuk hormonszintjeinek változására. Más vizsgálatok azt találták, hogy az újdonsült szülők oxitocin szintje páronként hasonló értéket mutatott.

Az összehangolódás nem ér véget a szüléssel.

Amikor egy férfi foglalkozik a gyerekével, a gyereket szoptató nőéhez hasonló, a kötődést erősítő hormonok szabadulnak fel a testében a Princeton egyetem kutatásai szerint. Az újdonsült apáknál mérhetően megnő a ösztrogén, oxitocin, prolaktin hormonok és glükokortikoid szintje.

Az apai jelenlét ugyanolyan fontos

Az is kiderült, hogy a hormonszintek változását elsősorban az befolyásolja, hogy az apa mennyit foglalkozik, játszik az csecsemővel. Az újszülött gyerekükkel való minél korábbi fizikai érintkezés a férfiaknál is beindíthatja az emberek közti kötődést létrehozó neurohormonális rendszer működését, amiben fontos szerepet játszik az oxitocin koncentráció növekedése. Ezért is hasznos az apás szülés, és az a szokás, hogy az apák is a meztelen mellkasukra fektetik az egészen fiatal csecsemőiket.

"... feltételezhető, hogy igen fontos már rögtön a születést követően lehetőséget adni rá, hogy létrejöhessen az apa és a baba közötti kapcsolat – fogalmazott egy szakértő az Origónak nyilatkozva néhány évvel ezelőtt.

Tehát a férfiaknál - terhesség híján - a gondoskodásra sarkalló reakciót, a „jó apa faktort” elsősorban az befolyásolja, részt vesznek-e kezdetektől a csecsemővel való foglalatosságokban, és hogy mennyi időt töltenek el a baba fizikai közelségében. Azoknak az apáknak, akik sok időt töltenek a gyerekeikkel, csökken az agresszióért felelős tesztoszteron szintjük, és nő a vazopresszin és a prolaktin koncentrációja a szervezetükben (nőkben ez utóbbi hormon felelős a tejelválasztásért).

Az apák nem ügyetlenebbek, vagy alkalmatlanabbak, csak bele kell tanulniuk

A Michigani Egyetem pszichiátere, James Swain MRI felvételekkel vizsgálta az anyai és apai agy saját és idegen gyerekek sírására adott reakcióját. Az agyi aktivitásminták nem változtak olyan gyorsan az apák, mint az anyák esetében.

Egy másik kísérletben 89 új szülőt vizsgáltak hasonlóképpen, de azt is feljegyezték, az illető szülő elsődleges gondozója-e gyerekének. Azt találták, hogy azok az apák, akik aktívan részt vettek gyermekgondozási feladatokban és a gyereket elsődlegesen gondozó nők, szinte teljesen hasonló agyi aktivitást mutattak.

Egy harmadik kísérletben a szülőket arra kérték, hangok alapján válasszák ki, melyik felvételen hallható saját gyerekük sírása. Az apák és anyák egyaránt 90 százalékban találták el, ha saját kisbabájuk sírt. Sőt, a két férfi alkotta homoszexuális párok is pont olyan jól teljesítettek, mint hetero szülők.

Száz szónak is egy a vége:

A férfiak teste ugyanúgy felkészül az apaságra, és az újszülött gondozására, védelmezésére, mint a nőké, és minél inkább testi-lelki közelségben él valaki a gyereket váró párjával, majd a gyerekével, annál inkább természetes lesz számára a gyerek ellátása, gondozása, a vele való játék.

Az apák nagy többsége azonban gyereke születését követő, intenzív törődést igénylő és az erős érzelmi kötődést kialakító első időszakban is dolgozik, a nap legnagyobb részében nincsenek otthon. Nyilvánvalóan nekik sem jó, hogy aránytalanul kevesebb időt tudnak a párjukkal és a gyerekeikkel tölteni, hiszen a többség igenis szeretne. Csakhogy a hazai, ötnapos apasági szabadság elég soványka.

Ráadásul erősen és igaztalanul sújtja a férfiakat a szexizmus is. Sok anya nem meri a párjára bízni közös gyereküket. Így már a kezdetektől úgy alakul, hogy a gyerek az anya dolga, és a nő, legfeljebb valamelyik nagymamára meri rábízni a babát. Aztán ez később sem változik, úgyhogy nem csoda, hogy a legtöbb nő úgy érzi, a párja nem tudja elég jól gondját viselni a gyereküknek.

A férfiak nagy részének tehát egyszerűen nincs elég ideje és tere arra, hogy kifejleszthesse magában a szülői kvalitásokat. Ezzel szerintünk mindenki sokat veszít.

A hivatkozott kutatásokról itt, itt, itt és itt olvashattok bővebben. 

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.