A házasság sokaknak örökre álom marad

 

Az egyik legújabb kormányzati ötlet az, hogy az először házasodók havi ötezres adókedvezményt kaphatnak két éven át, mert csak nem akaródzik minden magyar fiatalnak házasodni, és a kormány szerint ez így nem helyes.

Pedig tavaly hasonló arányban házasodtak a hajadonok, mint 2007-ben, és azt is  kívülről fújja már mindenki, hogy a házasságban élők egészségesebbek, tovább élnek, és több gyereket vállalnak, mint az élettársi kapcsolatban élők.

Csakhogy ennek bizonygatásától még senki sem jelentkezett be az anyakönyvvezetőhöz.

A magyar fiatalok többsége szeretné kimondani a boldogító igent. Nagyon is. Egy 2012-es átfogó ifjúságkutatás szerint a nem házas, 15-29 év közötti fiúk/férfiak 59 százaléka így képzeli el az életét, míg a lányok/nők körében még nagyobb, 68 százalék ez az arány. (Csak 18 százalék volt bizonytalan, ami mondjuk tizenévesen viszonylag érthető is, és 14 százalékuk válaszolta azt, hogy nem tervez házasodni.)

Hát akkor miért nem házasodnak?

Csak ha már jöhet a gyerek

Szerintünk először is azért tűnik kevésnek még az első házasságkötések száma is az elmúlt évtizedekhez képest, mert később házasodnak a népek: az átlag magyar fiatal majdnem 29 évesen költözik el otthonról, és 2011-ben az először házasodó ifjú arák több mint fele elmúlt már 30 éves. Leginkább akkor mennek anyakönyvvezető elé az emberek, ha már úgy érzik, készen állnak a családalapításra, vagy már meg is született az első gyerek, és úgy érzik, jöhet a második. (A második gyerekek születnek legnagyobb arányban házasságban a Tárki legfrissebb Társadalmi Riportja szerint.)

Az esküvő úri muri, a házasság szinte kiváltság

Sokan úgy gondolják, hogy ha már házasodnak, meg kell adni a módját. Kell ez meg az, saját lakás, ahova jöhet a baba, meg rendes állás, ugye… ááá, inkább jöjjön (vagy már amúgy is úton van) a gyerek, a többire ráérünk később is, a papír úgysem számít. Akkor már sokszor nem. A népszámlálás adataiból jól látszik, hogy minél tanultabb valaki, annál valószínűbb, hogy a gyerekvállalásra leginkább alkalmasnak tartott időszakban házas. A legkevésbé iskolázott 25-29 év közötti emberek voltak azok, akik legritkábban törvényesítették a kapcsolataikat. Néhány évtizeddel ezelőtt ellenben ők álltak a legfiatalabban az anyakönyvvezető elé.

Magyarországon ma a házasság nélküli együttélés és gyermekvállalás a legszegényebb, legiskolázatlanabb emberek között a leggyakoribb. "2011-ben például az érettségivel nem rendelkező nők közel fele élettársi kapcsolatban élt gyermeke születése után, míg a felsőfokú végzettségűeknek csak hatoda" - írják a fent említett tanulmány szerzői.

Nem a városi diplomások hagyományos értékeket elutasító magatartásáról van tehát szó, akiket jobb belátásra kéne téríteni és bátrabb gyermekvállalásra kellene biztatni.

A házaspárok azért élnek jobb körülmények között, azért egészségesebbek, azért tanulnak jobban a gyerekeik és jobbak a jövőbeni kilátásaik egy sikeres életre, mert eleve később megkötött és ezzel összefüggően stabilabb házasságba, jobb anyagi hátterű és iskolázottabb családba születtek. Legalábbis láthatjátok, a statisztikák szerint ez a helyzet.

A legszegényebbeknek talán az a havi ötezer forint számíthat valamit, ahogy az (alaptörvénnyel is ellenkezően) magasabb családi pótlék is motiváció lehetett legalább néhányak számára, de ettől érdemi változást várni elég feleslegesnek tűnik. Ráadásul van egy fontos, bár szinte alig ismert oka annak, hogy kevesen házasodnak. Nem az önző szinglilét talmi nagyvárosi csillogása az, ami távol tartja a fiatalokat az oltártól.

Túl sokat várunk a házasságtól

A magyarok (függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők) az egyik leginkább házasság- és gyerekpárti nép. Legalábbis a közvéleménykutatások szerint. Különösen a nők azok, akik minden mást hátrébb sorolva a házasodást és a gyerekvállalást teszik életük fő céljává. Még az egyetemisták is. A házasságról a 15-29 éves fiatalok így gondolkodnak a feljebb már hivatkozott két évvel ezelőtti felmérés szerint:

  • 78 százalékuk szerint a (jövendőbeli) gyermekeik számára ez a legjobb
  • háromnegyedük szerint ez az együttélés legtermészetesebb módja, és erősebb párkapcsolati köteléket jelent az együttélésnél, élettársi viszonynál
  • kétharmaduk pedig az általa látott pozitív minták miatt házasodik. Majd.

A jó szex csak a negyedik a listájukon. A fiúk/férfiak leginkább megbízhatóságot, szerelmet, kölcsönös megértést keresnék a frigyben és 88 százalékuk jelölte meg az ágybéli összhangot, mint fontos tényezőt a házasságkötéshez. A szexet így alig tartották fontosabbnak, mint a megfelelő lakásviszonyokat, vagy a biztos munkahelyet, amit 82 százalék emelt ki. A lányok/nők majdnem ugyanezt a sorrendet állították fel. Számukra a hasonló gondolkodás értékesebb volt a jó szexuális kapcsolatnál. Az anyagi biztonságot és a biztos munkahelyet ők kevésbé tartják szükségesnek a házasságkötéshez.

Na és amikor már megvolt az esküvő és megszületett a gyerek, akkor jön, hogy dehát nekünk nem ezt ígérték!

Hát igen, sokaknak kemény lehet a földetérés, főleg amikor megszületik (a vágyképtől szintén jó eséllyel eltérő) gyerek, és a tervezett, vágyott otthon, csak a családnak szentelt időszak vagy nem fenékig tejfel, vagy egyszerűen csak véget ér. A nők többségének ráadásul terve sincs arra, hogy hogyan folyatja az életét, ha már megvan "minden", amire addig vágyakozott, ha beteljesítette addigi életcélját. Rosszabb esetben eddigre már kiderült, hogy senki sem olyan ebben a képletben, mint amilyennek lennie kellene. Sehol a tökéletes nő, sehol a tökéletes férfi, a tökéletes utód, aludni nem lehet, a jó szex meg hiába volt negyedik a listán, most baromira hátrakerült az életükben. Segítség, kiszállás a mókuskerékből sokaknak nincsen, az elvárások azonban változatlanok.

Egy pár évvel ezelőtti (valamiért csak a feleségekkel foglalkozó) kutatás rámutatott, hogy nemcsak a házasságkötés előtt hatalmasak a várakozások a házasélet érzelmi vonatkozásai kapcsán. A nők feleségként is elvárnák azt a testi-lelki közelséget, ami szerintük a jó házassághoz nélkülözhetetlen. A gyerekek megszületése is csak részben módosítja az elvárásokat, amelyeknek úgy érzik, a férjük (kapcsolatuk) egyre kevésbé képes megfelelni. Elsősorban ezért, a szoros érzelmi kapcsolat hiánya miatt válnak a nők, és csak ezután jön a férj alkoholizmusa, vagy a megcsalás, mint indok.

Szomorú, hogy erről kevés szó esik, de itt ér össze a vágyott házasság meg a vágyott gyerekek elmaradása. A valóságra, a hétköznapokkal való megküzdésre, a hullámvölgyekre senki nem készíti fel a fiatalokat, a stresszt pedig legyen az munkahelyi vagy magánéleti, a magyar ember legendásan rosszul kezeli.

Elvárások és vágyálmok vannak csak, azok persze dögivel. Feleségként, anyaként ez és ez a dolgod, férjként és apaként meg így kell viselkedni. Segíteni nem segít senki, de a véleménye mindenkinek megvan, zömmel nem épp támogató.

Így aztán mint látjuk, itthon az emberek egyre később, és az eredeti terveikhez képest ritkábban házasodnak. A házasság idealizált szépségének eddigi sulykolása nem igazán vezetett a kormány által megkívánt eredményhez, így most - természetesen végső célként a növekvő népszaporulat érdekében - megpróbálják adókedvezménnyel meggyőzni a szorgosan dolgozó, de kevésbé jómódú fiatalokat, válasszák az együttélés megfelelő módját.

Disclaimer: a poszt szerzői mindketten házasok.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.