Miért is ne dolgozhatna gyerekekkel, aki a rokonával hált?

Szexuális zaklatás vagy erőszak. Az ezzel kapcsolatos hírek rendre megrázzák a közvéleményt. Különösen azoknak az eseteknek lesz nagy visszhangja, ahol gyerekek az áldozatok.

De vajon ki az, akit hasonló bűntett miatt távol tart ma a jog a kiskorúaktól, és ki az, akit nem?

Az ügy

Nemrég felfigyeltünk egy néhány éve nagy sajtónyilvánosságot kapott ügyre. Egy vidéki városban élő orvos, köztiszteletben álló családapa zaklatta tizenéves lányait. Éveken át. Végül a jog szerinti ötéves elévülési idő miatt csak egy ügyben ítélték el. Vérfertőzésért. Két és fél éves börtönbüntetése letöltése óta tovább praktizál. Gyermekorvosként.

Mindez elég döbbenetesnek tűnt, így elkezdtünk utánajárni, hogyan történhet ez.

Eleve komoly fejtörést okozott nekünk, hogy a serdülő lányait molesztáló apát miért kizárólag vérfertőzéssel vádolták meg, és miért nem tiltották el a foglalkozása gyakorlásától. Mivel annak idején zárt tárgyalást tartottak az ügyben, maradtak a tények.

Mindenki jogszerűen járt el, mégis úgy tűnik, valami hiba van a rendszerben.

Utánanéztünk a törvényekben, és kiderült, hogy a büntetése letöltése után pár évvel már teljesen jogszerűen, tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal foglalkoztatható csecsemőosztályon, gyermekorvosként, főorvosi beosztásban az illető. Közalkalmazottként lehetne akár tanár is, senki nem róhatná fel, miért foglalkozik gyerekekkel.

Nem úgy a szóban forgó férfi felesége. Ő soha többé nem dolgozhat állami intézményben pedagógusként. Az ő bűne, hogy bár tudott a férje és a gyermekeik között zajló rettenetről, de nem tett ellene semmit, ezért kiskorú veszélyeztetése miatt ítélte el a bíróság. Ezzel a múlttal az év elejétől automatikusan bezárultak előtte a közalkalmazotti pálya kapui.

Miért gyógyíthat gyerekeket a gyerekeit abuzáló apa, és miért nem taníthat a felesége?

Az orvosok 2013 tavasza óta közalkalmazottak, akárcsak a pedagógusok. A közszolgák eddig is csak büntetlen előéletű, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező emberek lehettek, de szerencsére nekünk egy nagyon gyermekbarát kormányunk van, amely úgy döntött, még jobban megválogatják, ki foglalkozhat a köz szolgálatában hivatásszerűen 18 évesnél fiatalabbakkal.

Az év eleje óta így nem lehet közalkalmazott, akit a Második Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Törvénycsomagban felsoroltak miatt elítéltek, vagy ilyen ügyben épp eljárás folyik ellene. A felületes szemlélő elégedetten dől hátra: mindenre gondolt a jogalkotó.

A vérfertőzés azonban nincs a felsorolt bűncselekmények között.

Furcsállottuk, hogy miért pont a közeli rokonaikkal szexelőkkel volt megengedő a törvényt előterjesztő gyermekbarát minisztérium, ugyanis a többi nyolc nemi élettel kapcsolatos bűncselekményért elítéltek nem lehetnek közszolgák (a kitartottság  meg talán itt mégsem olyan fontos).

Nem tagadjuk, elkúrást gyanítottunk. Kiderült azonban, hogy szó sincs erről.

Mint kiderült, azért nem kizáró ok a vérfertőzés, mert a vérfertőzésnek nincsenek olyan nevesített alesetei, amelyek csak és kizárólag kiskorú sérelmére követhetők el – írta kérdésünkre az Igazságügyi Minisztérium.

A vérfertőzés ugyanis bármilyen korú két közeli rokon között megtörténhet. A tényállás ezért nem került be a gyerekek fokozott védelmét célzó törvénybe a köztisztviselői pályáról kizáró okok közé. Ráadásul a vérfertőzésért 2013. óta legfeljebb három év büntetés jár, a korábbi maximális 5 év helyett. Emberünk így még akkor sem lenne kizárva a közalkalmazotti karból a maga 2,5 éves letöltött büntetésével, ha a törvény felsorolná tettét a többi bűncselekmény között.

Jogi szempontból tehát még csak nem is aggályos, hogy aki a saját gyerekeit abuzálta, és valamiért csak vérfertőzés miatt ítéltek el, az pedagógus, gyerekorvos, vagy akár középiskolai tanár legyen.

Mert hát miért is ne dolgozhatna gyerekekkel, aki valamely közeli rokonával (felnőtt gyerekével, unokájával, testvérével, szülőjével) „hál”?

Az etika csak egy tantárgy

Jogi szempontból tehát mindent rendben találtuk, de úgy gondoltuk, mégsem helyénvaló és etikus ez így, akármi is áll a törvényekben, bármi is volt a vád, vagy az ítélet.

A Magyar Orvosi Kamarának pont az ehhez hasonló ügyek miatt van egy etikai kódexe. Abban ez áll:  "Az orvos a magánéletében is tartsa be a társadalom törvényeit és a közerkölcs szabályait",  és hogy "az etikai szabályok betartása különösen fontos, ha szakmai rangja, közéleti szereplése miatt az orvos jól ismert, mert ez esetben magatartása, így esetleges etikai vétsége is általánosítható, és a közvélemény ebből az orvostársadalom egészére vonhat le negatív következtetést."

Megkérdeztük hát a Magyar Orvosi Kamarát hogyan vélekednek arról, hogy vérfertőzésért jogerősen elítélt személyek gyermekeket gyógykezeljenek.

Sajnos az az érzésünk, hogy a kamara nemigen akart válaszolni a kérdéseinkre.

Dr. Éger István válaszában csak annyit írt, hogy "állásfoglalások kialakítása, kiadása nem tartozik a MOK egyes szerveinek feladat és hatáskörébe így a kamarai szervek ilyen tevékenységet nem végeznek".

Oké, értjük, bár mi nem állásfoglalást kértünk, hanem azt kérdeztünk, mi az álláspontjuk.

Az orvosi kamara véleményéről az ügyben így csak annyit tudni, hogy valószínűleg pontosan tudják, miért és miről kérdeztük meg őket. A fent említett konkrét eset kapcsán ugyanis keresték már meg őket újságírók az elsőfokú ítélet után, de akkor a szakmai szervezet nem tartotta szükségesnek az illető kizárását, utána pedig úgy tűnik, senki nem firtatta az ügyet.

Persze az is lehet, hogy le kéne nyugodjunk a francba, minden rendben van jogi és etikai szempontból is. Csak hát anyák vagyunk, mégiscsak érdekelne minket, hogy vérfertőzés miatt elítélt gyerekekkel foglalkozó szakemberek mások családtagjaival hogyan viselkednek, és adott esetben, átlép(het)nek-e bizonyos határokat.

Veszélyes-e más gyerekére, aki a sajátjaival ilyet tett?

A gyermekkori szexuális abúzussal foglalkozó Beszélj róla! projekt pszichológusával, Víg Sárával is felvettük a kapcsolatot, mondja meg ő, mit gondoljuk erről az egészről, és veszélyes-e az, ha saját gyermekeiket zaklató emberek mások gyerekeivel dolgoznak.

A pszichológus így fogalmazott: "A szexuális abúzus visszaélést jelent: amikor egy felnőtt (vagy idősebb gyerek) egy nála fiatalabb, gyengébb, kiszolgáltatott gyereket, illetve az ő bizalmát, szeretetét kihasználja. Ha ez családon belül, vérrokonok között történik meg, akkor az ún. inceszt tabut is átlépi az illető. Az elkövető minden esetben a saját hatalmi helyzetével él vissza. Ez a státusz a normális felnőtt-gyerek szerepekből adódik, de a normális határokat átlépi: amelyben az elkövető feljogosítva érzi magát, hogy bármit megtegyen a gyerekkel. Ez az esetek nagy részében családon belül történik, ahol a felnőtt és a gyerek között bizalmai kapcsolat, kötődés áll fenn, illetve a külső kontroll még kevésbé érvényesül, mint pl. egy intézményben."

“Az elkövető hatalomhoz való viszonya az egyik legfontosabb tényező az abúzusban. Hogy ez milyen "terepen" érvényesül, az a kapcsolatokon múlik: így ha munkája során kerül ilyenfajta szoros, hatalmi viszonyba gyerekekkel, akkor akár ott is megjelenhet."

Víg Sára véleménye szerint csupán erkölcsi szempontokat mérlegelve valamelyest indokolt, hogy abúzus miatt elítélt személyek ne kerüljenek közeli kapcsolatba gyerekekkel a munkájuk során sem, azonban nem gondolja, hogy nagyon szoros összefüggés lehet a családon belüli erőszak és a munkakörben elkövetett erőszak között.

Sebaj, majd ezt is jól leszabályozzuk

Hogy messzebbre tekintsünk a konkrét esettől, felidéztük, hogy Magyari Péter itt, a 444-en megírt története S. tanár úrról meglehetősen nagy hullámokat vetett a magyar közéletben és egészen a parlamentig gyűrűzött. A kormánypártok szerint a büntetőtörvény módosítása lesz a jó megoldás.

Azt javasolják, egész életükben felelősségre vonhatóak legyenek az olyan öt évnél súlyosabb büntetést érdemlő bűncselekményekkel vádolható emberek, akik 18 évesnél fiatalabbaknak ártottak.

Az LMP a törvénymódosítást kiegészítve felvetette, hogy ilyen bűncselekményt elkövetők ne is tanulhassan olyan szakmát, amelyben gyerekekkel foglalkozhatnának, és több képzést  erkölcsi bizonyítvány bemutatásához kötne.

Nekünk mindenesetre a fenti eset kapcsán úgy tűnik, akad még bezárandó kiskapu.

UPDATE:

A NANE Egyesület kérésére az alábbiakkal tartottuk szükségesnek kiegészíteni a posztot:

"A bántalmazók gyakran a külvilág számára rendes embernek mutatják magukat, a környezetüket megtévesztik, manipulálják viselkedésükkel. Emiatt általában még nehezebben hiszi el külvilág a bántalmazottaknak, hogy mi történik velük. De ez nem azt jelenti, hogy a bántalmazók minden helyzetben nagyon kedvesek, barátságosak, kivéve a családjukkal. Ahogy a szakértő is helyesen leírta, az abúzus a hatalmi helyzettel való visszaélés, amikor a felnőtt saját céljaira kihasználja a gyermek és közte fennálló hatalmi különbséget (ilyen hatalmi különbség van a felnőttek és a gyerekek, illetve az orvos és a betege között). Belátható azonban, hogy egy gyermekorvos esetében nagyon könnyen előfordulhat olyan helyzet, amikor alkalma nyílik visszaélni a hatalmával. Az orvos a gyermekek, sőt még a szülők számára is tekintélyszemély, akinek az utasításainak engedelmeskedni kell, jó esetben a saját érdekünkben. Ráadásul azon személyek egyike, akiknek megengedjük, hogy fizikailag hozzáérjen a gyermekekeinkhez. Egy kórházi osztályon könnyen teremthető olyan helyzet is, amikor kettesben maradhat a gyermekkel. Éppen ezért, véleményünk szerint nagyon veszélyes, hogy nem tiltották el őt foglalkozása gyakorlásától.

Ha valaki többet szeretne megtudni a gyerekek elleni szexuális visszaélésekről, vagy tanácsokat szeretne kapni, mert segítőként, szülőként találkozik ezzel, esetleg felnőtt túlélő: nézze meg a http://muszajmunkacsoport.hu/ oldalt."

 

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.