Na mi lett, gyerek vagy lány?

460554533
Lányok, akik fiúkként élnek. Nem saját elhatározásukból tesznek így, és nem is azért, mert a biológiai nemük meghatározta testben nem érzik jól magukat. Bár hagyománytisztelő és vallásos közegben élnek, a szüleik döntését mindenki tiszteletben tartja. Ők csak a legjobbat akarják a gyermeküknek.

Többször is nemet váltanak a fiúsított afgán lányok

Egy hatéves kislány, Manousch egyszercsak eltűnt. Helyette Mehran, a kisfiú kezdte el az első osztályt. Néhány tanár meglepődött ugyan, de tudomásul vették a „cserét”. A gyerek ugyanaz, csak a copfjait levágták, ruháit nadrágra cserélték, fejébe baseball sapkát húztak. Tanárai segítenek neki: ha öltözködnie kell, megteheti külön szobában.

A lány most már fiú.

A 10 éves Niima is tökéletesen játssza szerepét: ő Abdul. A hangja túl lágy, ezért ritkán beszél. Iskolába jár, majd elmegy dolgozni. Bolti eladói fizetése rengeteget jelent a családjának. Apja munkanélküli kőműves, a lány nyolc testvérét és anyját támogatja napi nagyjából 300 forintnak megfelelő fizetéséből. Nőként lehetetlen volna dolgoznia. Niima számára fiúnak lenni a kemény munkával egyenlő. Hamarosan ki is öregszik szerepéből, helyét húga veszi majd át, őt férjhez adják. Utána a következő testvér jön, majd a többiek szépen, sorban. Valamiből élni kell.

Jenny Nordberg öt évig kutatta, az afgán fiúruhába öltöztetett lányok, az úgynevezett bacha posh-ok sorsát. Nemrég megjelent könyvéből kiderül, hogy bár Manousch/Mehran elvileg nem is létezhetne, mert hivatalosan nincsen keveredés az országban fiúk és lányok, férfiak és nők között, mégis sok családban él egy-egy fiúsított lány. Mindegy, hogy gazdag, szegény, tanult vagy tanulatlan, melyik etnikai csoport tagja. Sok családban így teszik értékesebbé a gyermekeik életét, akik fiúként tanulhatnak, majd dolgozhatnak, pénzt kereshetnek.

Az álruhás kislányok léte köztudomású titok.

Nordberg azt mondja, minden afgán ismer legalább egy ilyen családot. A kislányok fiúsítása egy elfogadott gyakorlat, feltéve, hogy a lány serdülőkora előtt visszaváltozik nőnemű önmagává.  Még mielőtt házasságkötésre és szülésre alkalmas korba lépne. Egy tizenéves lány már nem lehet tizenéves fiú álruhában sem. Tönkretenné maga és családja jóhírét és becsületét.

Néhányan közülük azonban úgy döntenek, soha többé nem akarnak nőként élni, és ennek hangot is adnak. Fiúként élve látják, hogy az emberek nem sokra tartják a lányokat. Sokszor a saját szüleik sem. Na és persze nem olyan könnyű lemondani a barátokról, az iskoláról, a sportról sem. Vannak családok, akik tovább őrzik a titkot, és támogatják a gyereküket a döntésében, ezzel vállalva, hogy a titkukat egész életen át hordozzák.

Az újságíró szerint ennek a szokásnak nem sok köze van a nemi identitáshoz, vagy a szexuális preferenciákhoz. Úgy véli,

a jelenség a nemi szegregációra adott válasz az országban, ahol a sokhelyütt a lányok élete semmit sem ér.

Az ENSZ szerint Afganisztánban a legrosszabb nőként élni az egész világon. Igaz, az élet nem tart sokáig. Egy afgán nő várható élettartama alig 44 év.

(Getty)

Fiút, mindenáron

Indiában, Pakisztánban és Kínában a lánygyermek sok családban ugyanúgy teher, mint Afganisztánban, csak arrafelé nem átöltöztetéssel oldják meg a dolgot. A lányokkal adandó hozományt sokan nem engedhetik meg maguknak, sok családban nem csak arról van szó, hogy kell egy fiú utód is, hanem élet-halál kérdés, hogy legyen elég munkáskéz. A kínai egykepolitika egyik mellékhatása is az lett, hogy a szülők fiút akarnak. Bármi áron. Az embriószelekció, a lánymagzatok abortálása, az újszülött lánycsecsemők meggyilkolása miatt mára

200 millió nő hiányzik csak Kínában és Indiában,

és a kontinensnyi országokban kezelhetetlen feszültségekhez vezet a nemi arányok felborulása.

Férfiként élni jobb?

Csak kevesen tudják, hogy Albánia északi tájain még ma is él az afgánhoz hasonló szokás. Az afgán fiúsított lányok környezete azért vállal cinkosságot a szülőkkel, mert nemcsak pénzt keresnek a dolgozó lányok, de nekik is jobb, ha legalább néhány évig fiúként élnek, mielőtt a szigorúan szabályozott keretek között zajló, és elsősorban a család szolgálatáról szóló életük megkezdődik. A burneshák azonban élethossziglan férfiként éltek és élnek ma is. Szüzességi fogadalom köti őket, és ahogy Afganisztánban, úgy az ő átváltozásukban is fontos motivációt jelent a pénz, a fiúgyermek hiánya a családban, de az sem ritka, hogy a kényszerházasság elől menekülve döntenek úgy ezek lányok (vagy a szüleik), hogy hátralévő életüket fiúként, majd férfiként élik le.

Híres nők is szép számmal akadnak, akik rövidebb-hosszabb ideig férfiként éltek. Hua Mulan, Jeanne d’Arc, Johanna, a nőpápa, vagy Lebstück Mária főhadnagy csak a legismertebbek közülük.

Férfiként elérhették a céljaikat egy olyan világban, amelyben a nők számára kijelölt életutak nem sok választási lehetőséget nyújtottak. A helyzet azóta a világ számos országában sokat javult, de láthatjátok, durva túlzás lenne azt állítani, hogy az egyenlőség megvalósult.

Ha a női és a férfi élet egyenértékűnek számítana, akkor nem akarnák szülők tömegei lombikban kiszelektálni, vagy abortálni a lány embriókat és magzatokat, és nem lenne szükség arra sem, hogy fiúsítsák a lányokat. Akkor talán sehol sem hangzana el az itthon is jól ismert, újdonsült szülőknek szánt csak félig vicces kérdés sem: “Na mi lett, gyerek vagy lány?”

 

 

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?