Ahol percenként négy nőt kapnak el


A világ a következő hetekben a futball világbajnokságra, és a házigazdára, Brazíliára figyel. Azonban a meccsek, a táncosok és a szupergazdagok csillogó világán kívül Brazíliának van egy másik arca is: ha jobban megnézzük, sok olyasmit is megláthatunk, amit a kontinensnyi ország takargatni igyekszik.

Brazília nagyvárosaiban hetek óta mindennaposak a sztrájkok és a tiltakozások, legutóbb a naponta három és fél millió embert szállító metróhálózat állt le megbénítva São Paolo közlekedését, a tüntetést könnygázzal oszlatta szét a rendőrség hétfőn. A helyiek körében komoly indulatokat kavart a rendezvényre és stadionépítésekre elköltött közpénzek nagysága, miközben az ország polgárainak jelentős része kilátástalan nyomortól szenved. Az ország ráadásul választásokra készül, így egyáltalán nem mindegy a politikusoknak sem, hogy megússzák-e nagyobb botrány nélkül a következő heteket.

Brazília messziről nézve a csodás nők országa: szupermodellek, táncoslányok, strandöplabdás csajok, hát kell-e még több? Az ország női szemmel nézve azonban egészen más képet mutat. Az emberek többsége szerint a férfiak és a nők amúgy is egyenlők már, nem kell a felhajtás. Ez az elképzelés azonban ott is nagyon messze van az igazságtól.

Az országot nő vezeti, ez lenne az egyenlőség?

Dehát ennek az országnak egy nő az elnöke, hát hogy lennének már elnyomva a nők? Egy nőkkel nem egyenlőként bánó országban hogy lehetne női elnök? Brazília (és India) példája is azt mutatja, hogy mégiscsak van ilyen helyzet. Több, mint három évvel az elnök Dilma Rousseff megválasztása óta, a brazil nők élete nem sokat változott.

A döbbenetes anyagi és társadalmi különbségek kontrasztja európai szemmel szinte sokkoló. Az egyenlőtlenségek minden téren hatalmasak, így a nők és a férfiak helyzete is igencsak eltérő. Hogy csak a legnyilvánvalóbb példát említsük, az országban a nők 35-50 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfi kollégáik.

Gyermekprostitúció, bántalmazás

Az ország egyik fő attrakciója a hiperszexualizált riói karnevál. A turisztikai célpontok, mint Rio de Janeiro és Salvador sajnálatos módon a szexuális kizsákmányolás, az emberkereskedelem a női- és gyermekprostitúció fellegvárai. A helyzet meglehetősen súlyos. Az ENSZ kábítószer-ellenőrzési és bűnmegelőzési szerve szerint Brazíliában ma 250.000 prostitúcióra kényszerített gyermek él.

São Pauloban az ENSZ adatai szerint 15 másodpercenként bántalmaznak egy nőt. Percenként négy nőt ér tehát inzultus.

A zaklatás egyik színtere a tömegközlekedés. A nők biztonsága utazás közben nem garantált. A zaklatások menet közben annyira gyakoriak, hogy a metróban nemrég egy helyi radikális feminista csoport úgy gondolta, jó ötlet tűket osztogatni a női utasoknak és azt tanácsolni a nőknek, hogy azzal védjék meg magukat.

Egy 2011-es kormányzati jelentés megállapította, hogy a nők 43 százaléka a saját otthonában szenved el valamilyen erőszakot. Sok az áldozat, ám gyakran túlságosan félnek jelenteni a visszaélést. Pedig a jog ma már szankcionálja az otthoni erőszakot. Több mint hét évvel ezelőtt, a kormány elfogadott egy szövetségi törvényt, mely megnövelte a családon belüli erőszak a büntetését. A "Maria da Penha törvény" egy olyan nőről kapta a nevét, akit saját férje lőtt le, aminek következtében a nő deréktól lefelé megbénult. A kórházból hazaérve de Penha-t férje megpróbálta áramütéssel megölni. A férfi mindezek ellenére szabad ember maradhatott.

A törvénynek természetesen vannak pozitív eredményei, de még sok a teendő, és nem csak a jogi szabályozást illetően, hanem a közvélemény formálásában is.

Ha megerőszakolnak, a te hibád

Néhány évvel ezelőtt, a neves brazil komikus azzal viccelődött egy tüntetés kapcsán, hogy a nemi erőszak áldozatai olyan csúnyák, hogy az erőszaktevők nem börtönt, hanem köszönetet érdemelnének tettükért (az áldozatoktól). Ez a fergetegesen humoros "poén" is jelzi, hogy a nőgyűlöletet racionalizálják, vagy iróniának nevezik, a nemi erőszak pedig még mindig jelentéktelennek kis stiklinek számít a közbeszédben, sőt „viccet” csinálnak belőle. Az pedig szinte már nem is meglepő,hogy ha magát a tettet el is ítélik, akkor az áldozatot, a nőt teszik felelőssé az erőszakért.

Egy, a közelmúltban készült kormányzati felmérés szerint a megkérdezettek kétharmada egyetértett azzal, hogy a nők kihívó öltözködésükkel maguk provokálják ki a zaklatást. Ugyanebben a közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 59 százaléka azt mondta, kevesebb lenne a nemi erőszak, ha a nők tudnák, hogyan kell viselkedni. (Egyébként a szaúdi férfiak is hasonló arányban vélekednek így, szóval elég nyilvánvaló, hogy nem, nem a kurta szoknyák és tangák okozzák az erőszakot, hanem az a szemlélet, amely felmenti a zaklatókat és az erőszaktevőket.)

A felmérés eredményeit olvasva sokan felháborodtak, ők indították ezt a tumblr-t, amelyen tízezrek osztották már meg a fotójukat azzal a felirattal, hogy "nem érdemlem meg, hogy megerőszakoljanak".

Szépségipar, testkultusz

A nőkre a hétköznapokban is nagy teher nehezedik még akkor is, ha vannak olyan szerencsések és nem zaklatják vagy bántalmazzák őket.

A brazil nők gyönyörűek. Annak is kell lenniük. Ha meg nem azok, hát szégyelhetik magukat. Az országban virágzik a szépségipar. Fitneszbloggerek, fogyókúrás csodaszerek mellett a média is rendre azt üzeni a boldogság kulcsa a lapos has, és sima bőr. Az effajta nyomás nagyrészt (ott is) a nőkre irányul. A férfiakat sokkal kevesebb kritika éri külsejük kapcsán.

A karcsúság megszállottaiként az országban évente 1,5 millió plasztikai sebészeti beavatkozás történik. A tökéletesség nemcsak belső igény, de alapvető elvárás minden nővel szemben.

Császárok földje

A világon itt a legmagasabb a császármetszések aránya: az közkórházakban a szülések fele ér véget műtéttel, a magánintézményekben pedig a babák nyolcvan százaléka műtéti úton jön világra. Azt hihetnénk, hogy biztos a szépségkultusszal lehet valami összefüggésben a dolog, a szempillától lejjebb teljesen szőrtelenített nők hazájában biztos féltik a nők a szexuális életüket, az intim testtájaik épségét, azt is tudni lehet, hogy szoptatás sem túl népszerű arrafelé. Nem, nem erről van szó, a valóság az, hogy a nők azok, akiknek a legkevésbé van beleszólásuk abba, hogyan hozzák világra a gyermekeiket. A hétköznapi szexizmus annyira áthatja az országot, hogy jogvédő szervezetek küzdenek azért, hogy a brazil nők szabadon választhassák meg, hogyan szülnek.

Brazília Magyarországhoz hasonlóan azon országok egyike, ahol a szülészet férfimunka, és ennek leginkább az az oka, hogy szülészorvosnak lenni ott is nagyon jövedelmező foglalkozás. A macsó orvosok szerint nem baj, ha a szülés megalázó a nő számára. Úgy is bánnak velük. Kivéve, ha az orvosnak kényelmesebb, kiszámíthatóbb műtétet szeretnének. Az egész más helyzet. Sok rémtörténet kering arról, milyen durva bánásmódban van része azoknak az anyáknak, akik úgy döntenek, a természetes, hüvelyi szülést választják, minden "jótanács" ellenére.

Igen, jól olvastad. Az országban a hüvelyi szülés számít kirívónak, mivel az nem igazodik az orvosok időrendjéhez, ezért igyekeznek lebeszélni róla a szülő nőket. Aki mégis a természetes szülést választja, az azt is vállalja, hogy sok kórházban egyből az ágyhoz kötik, és a kísérőjüket nem engedik hozzájuk. A gyógyszerek használata az összehúzódások felgyorsítására, a szülés siettetésére szintén nagyon gyakori. Az orvosok gyakran indokolatlanul alkalmaznak bizonyos fogásokat, hogy gyorsítsák a szülést. Elég ismerősen hangzik...

Száz szónak is egy a vége. A pályákon folyó labdacsaták és a reflektorfény mögött az ország számos súlyos gonddal küzd. A nők helyzete is ezek közé tartozik. Az őket érintő ügyekben már rég piros lapot kellett volna mutatni pár "játékosnak".

(A fenti videóban Marta Vieira da Silva, a világ egyik legjobb női focistája beszél arról, miért fontos a nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem. A csatár az ENSZ nőszervezetének jószolgálati nagykövete.)

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.