Mennyire komoly ügy egy kislány zaklatása?

Furcsa dolgok történnek mostanában Nógrádban. A megyei főügyészség "tilosban járásnak" nevezi azt, hogy 61 éves férfi egy 11 éves kislány bugyijában turkált, és számunkra érthetetlen okból jóval enyhébben ítéli meg az ügyet, mint ami az eset általuk ismertetett tényeiből szerintünk következne. A különbség nem bagatell: a Büntető törvénykönyv szerint egy 14 év alatti kislány nemi szervének fogdosását az elkövető nem úszhatná meg két év fogházzal, akár tíz évet is kaphatna, ha bebizonyosodik a bűnössége.

Minden anya rémálma, hogy idő előtt véget ér a gyereke ártatlan és naiv gyerekkora.

Például azért, mert valami perverz alak bántalmazza, zaklatja. Elküldöd iskolába, barátokhoz, táborba, kirándulásra. Mosolyogva integetsz, örülsz, hogy egyre önállóbb és alakul a saját kis élete. Közben félted. Nem mutatod, de félted. Megtanítottad mikor mi a teendője. „Ne menj el senkivel, aki nem a tanárod, vagy családtagod, senki nem nyúlhat hozzád az engedélyed nélkül. Ha gond van az iskolában, szólj a tanárnak. Ha az utcán bajba kerülsz, rendőrért kiálts. Ha úgy érzed butaságot csináltál, vagy valami rossz történt veled, az nem feltétlenül a te hibád, és tudd, hogy mi akkor sem fogunk leszidni. Elmondhatsz bármit, velünk őszinte lehetsz."

És aztán egy nap, azzal jön haza a különóráról a 11 éves lányod, hogy a matektanárának férje, egy hatvanas férfi, minden tiltakozása ellenére fogdosta, csókolgatta és a bugyijába nyúlkált, amíg a tanárnő a másik szobában volt. A mélységes felháborodás után rögtön hálát adsz, hogy egyből hozzád szaladt a gyerek. Tomboló düh égetné a belsődet, igazságtételért kiáltva. Tudnád, mit kell tenned, kit kell hívnod. Te is ezt tanítottad neki, hívd rendőrséget, a mentőket, a tűzoltókat, ha baj lenne. A hatóságokban megbízhatsz.

Teszed, amit tenned kell. A gyerekedért ért sérelem miatt, és azért, hogy mások gyerekei biztonságban legyenek.

"Tilosban járó férj" a gyerek bugyijában turkáló férfi?

Pár hónappal később a megyei főügyészség, az ügyetekben az állam büntetőigényét érvényesítő igazságszolgáltatási szerv alkalmazottai a gyerekedet szerintük is molesztáló férfit „tilosban járó férjnek" nevezik a közleményükben. Tilosban járt? Belógott valaki más kertjébe, vagy átment a piroson? Az a 61 éves férfi, aki egy 11 éves kislány bugyijába nyúlkál, és csak azért hagyja ezt abba, mert meghallja a felesége közelgő lépteit, az csupán tilosban jár, félrelépés az egész? A sajtóközlemény címe szerint szerint igen.

A feljebb leírtak az ügyészség szerint megtörténtek. A bizonyítékok alapján vádat emeltek a férfi ellen, és két évig terjedő fogházbüntetésre számíthat, ha a bíróság bűnösnek találja. Múlt pénteken azonban felháborodva tette közzé az Index újságírója a Nógrád Megyei Főügyészség az ügyről szóló meglehetősen fura címmel ellátott sajtóközleményét.

Nem haboztunk, egyből levelet írtunk az ügyészségi sajtószóvivőknek, megkérdezve, hogy mégis hogyan gondolták ezt a címadást, és hogy a közlemény címével összhangban az ügyészség "tilosba tévedésnek" tartja-e a kiskorúakat érő szeméremsértési esetet. Azt is megkérdeztük, ebben a konkrét ügyben tényleg szeméremsértéssel vádolják-e a férfit.

Délután kettőkor üzenetet kaptunk, továbbították az illetékeseknek írt levelünket, akik péntek délután válaszoltak is. Mint írták, „A kérdéses eset sajtókommunikációjára is azért került sor, mert mind a sértettek, mind az elkövetők, de egyben valamennyi olvasó számára világossá kívánjuk tenni, hogy az ügyészség minden ilyen tudomására jutott esetben a törvény szigorát kívánja érvényre juttatni. A büntetés (így az ahhoz vezető büntetőeljárás) célja ugyanis minden esetben az, hogy a társadalom - azaz a potenciális sértettek - védelme érdekében az elkövetőn túl mindenki mást is visszatartson az ilyen vagy hasonló bűncselekmények elkövetésétől.” – írta Dr. Bóna Gyula megbízott főügyész.

Mivel ezzel a válasszal nem igazán voltunk elégedettek, megírtuk, hogy továbbra sem értjük, hogy ha „az ügyészség minden ilyen tudomására jutott esetben a törvény szigorát kívánja érvényre juttatni”, az hogyan egyeztethető a "tréfás", az ügy komolyságát elbagatellizáló címadással? A másik kérdésünkre nem válaszoltak, pedig az a szerencsétlen címadásnál jóval fontosabb problémát érintett.

Öt-tíz év helyett csak két évre ítélhetik?

A sajtóközlemény címadása ugyanis csak a kisebbik baj. Számunkra úgy tűnik, hogy a Balassagyarmati Járási Ügyészségnél valakik nagyon rosszul végzik a munkájukat, ugyanis az esetleírás alapján mi úgy gondoljuk, hogy nem szeméremsértéssel, hanem szexuális kényszerítéssel kellett volna megvádolniuk a férfit. Sőt, ha már szeméremsértés, akkor mivel az gyereket érint, nem akár kettő, hanem három év büntetéssel fenyegetve az elkövetőt bűnössége esetére. Az új Büntető törvénykönyv szerint ugyanis a leírt eset nem a közleményben hivatkozott tettet írja körül. Amiről ők beszélnek, a szeméremsértés, az konyhanyelven a nemi szervek mutogatása lenne. Ez a vétség pedig a törvény szerint akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő, ha 14 évnél fiatalabb a sértett.

A leírás szerint azonban sokkal súlyosabb bűntett történhetett. Ez az úgynevezett szexuális kényszerítés, annak is minősített esete, így a kislány életkora miatt a férfit öttől tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélhetik, amennyiben bűnösnek találják. Az új büntető törvénykönyv sok ponton szigorította a szexuális visszaélések megítélését, és a történtek idején már három hónapja (2013. július 1. óta) hatályba lépett.

A szeméremsértésről így szól az új törvény: "Aki magát nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából más előtt szeméremsértő módon mutogatja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A szexuális kényszerítés ezzel szemben a fizikai érintkezést is magában foglalja: "Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít. Ebbe pedig a sértett valamely intim testrészének megfogása - tehát a konkrét esetben a kislány csókolgatása, és a bugyijába nyúlás - is beletartozik.

Hibás a vád?

Megkérdeztük tehát a főügyészséget arról is, hogy mi az oka annak, hogy tényállás rövid ismertetése alapján az eset inkább (a Btk. 196.§ alapján) szexuális kényszerítésnek minősülne, ám a közlemény mégis a (Btk. 205.§) szeméremsértést és annak büntetési tételét rögzíti. Erre a levelünkre azonban a kezdeti készséges levélváltásokat követően már nem jött válasz a pénteki napon. Hétfőn délelőtt aztán először még telefonon választ ígértek, majd megírták, hogy a további kérdéseinkre "sajnálatosan" nincs lehetőségük válaszolni, merthogy a Feminfo nem szerepel az NMHH honlapján, mint médiaszolgáltató. A segítségünkre siető Origo újságírójának, aki a saját nevében továbbította a vádról szóló kérdésünket az illetékeseknek viszont már tudtak válaszolni.

Az ügyészség szerint tehát "A kérdéses sajtóközlemény alapjául szolgáló vádemelés a Btk. 205. § (3) bekezdése szerinti szeméremsértés vétsége miatt történt. E jogszabályhely szerint, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki mással szemben olyan szeméremsértő magatartást tanúsít, amely a sértett emberi méltóságát sérti. A rendelkezésre álló bizonyítékok ezen bűncselekmény miatti vádemelést tették lehetővé. A vádirati minősítés nem köti a bíróságot, amely a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás alapján más bűncselekmény - akár szexuális kényszerítés - megvalósulását is megállapíthatja, ha bizonyíthatónak találja azt."

Minket mondjuk nem győztek meg arról, hogy a gyerek tapogatása, csókolgatása az csupán szeméremsértő magatartás, és nem szexuális kényszerítés. Azt sem értjük, hogy ha már ragaszkodtak ahhoz, hogy az eset csupán szeméremsértés, akkor miért nem úgy emeltek vádat, hogy figyelembe vették volna, a sértett csupán 11 éves volt. Ha így tettek volna, eleve nem a közleményben írt kettő, hanem három év szabadságvesztéssel fenyegetné a terheltet a vád.

Remélhetőleg a bíróságon minden kétes pont tisztázódik majd, és valóban igazságot szolgáltatnak majd.

A gyermek áldozatok egy életre sérülhetnek

Tilosban járás, vagy bűncselekmény? Szeméremsértés, vagy szexuális kényszerítés? Akár 10 évre is rács mögé kerülhet, aki kislányok fogdosására adja a fejét? Nem mindegy, nagyon nem. Megvonhatnánk a vállunkat, mondván, nem olyan nagy dolog az ilyesmi. Csakhogy az áldozatok nagyon nagy része éppen az ügyük várható félvállról vétele miatt nem mer a hatóságokhoz fordulni, és hallgatnak a velük történtekről. Sokan feldolgozatlanul, kibeszéletlenül egész életük során cipelik ezt a súlyos terhet, nem felejtenek. Bár a sérüléseik nem láthatóak, ezek a gyerekek egész életre szóló sérüléseket szenvednek.

Nap mint nap olvassuk a mindennnapi szexizmus projekt weboldalán azoknak a történeteit, akik hasonló bűncselekmények áldozataiként nemhogy a hatóság segítségét nem kérték, de elmondani sem merték évekig, évtizedekig a velük történteket, pedig jóval idősebbek voltak, mint a szóban forgó kislány.

A szexuális kényszerítés nem apró-cseprő szabályszegés, hanem komoly bűncselekmény. Az elkövetők a leggyakrabban nem is "klasszikus" cukros bácsik. Családtagok, közeli családi ismerősök, oktatók okozzák azokat a traumákat, amelyekért jó eséllyel sohasem vonják felelősségre őket.

UPDATE - 2014.05.20. délután

Polt Péter legfőbb ügyész egy, a Legfőbb Ügyészség Kommunikációs és Sajtóosztálya által délután három óra után kiadott közlemény szerint azonnal hatállyal felmentette a szexuális kényszerítést "tilosba tévedésnek" tituláló ügyészségi szóvivőt.

Mint írják: „A Nógrád Megyei Főügyészség 2014. május 16-án kiadott közleménye kapcsán – az ügy nem körültekintő nyilvánosság elé tárásával, illetve a sértetti jogokat és méltóságot csorbító címadással – a megyei főügyészség szóvivője hibázott, ezért dr. Polt Péter legfőbb ügyész a mai nappal felmentette a sajtószóvivői feladatai alól.”

A bírált közleményt az ügyészség szintén eltávolította honlapjáról.
A vád sorsáról és a minősítéssel kapcsolatos ügyészi álláspontról nincs új információ.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.