Egy kereset hol elég a jóléthez?

Nap mint nap látjuk-halljuk, egyre több nő dolgozik Magyarországon. Huszonkét éves rekordot ért el a nők foglalkoztatása. Sokakban felmerül a kérdés: miért jó, ha minél több nő vállal munkát?

Az egyik leggyakrabban felhozott érv, hogy azért, mert fogy a magyar. Igen nehézkes lenne vitatni, hogy ott születik több gyerek, ahol a nők fizetett munkát is végeznek, és a háztartási, gyermeknevelési feladatok nem kizárólag az ő vállukat nyomják.

A második indok sokkal prózaibb: a megélhetés. Az elmúlt évek gazdasági válsága miatt csak nagyon kevés családot lehet eltartani egyetlen fizetésből, hiteleket fizetni meg egyenesen lehetetlen.

A harmadik ok az, hogy az ország gazdaságának szüksége van a nők keresetére. Gazdasági növekedést nem lehet elérni a foglalkoztatás növelése nélkül, márpedig Magyarországon európai viszonylatban még mindig kevés nő vállal fizetett (és legális) munkát.

Azt, hogy azért jó, ha sok nő vállal fizetett munkát, mert a ők maguk ezt szeretnék, vagy hogy nem azért tanulnak (állami intézményekben, közpénzből), hogy aztán ne dolgozzanak, nem is említjük.

A dolgozó nők miatt nem tudják a férfiak eltartani a családjukat?

Sokan gondolják, hogy a nők tömeges munkába állása miatt keresnek rosszabbul a férfiak (merthogy a nők alacsonyabb bérért is elvállalják ugyanazt a munkát), illetve hogy a nők kivonása a munkaerőpiacról megoldás lenne a munkanélküliségre. Szerintük, ha a nők nem dolgoznának, a férfiak újra családfőként, egyetlen keresetből biztosítani tudnák a polgári jólétet a családjuk számára.

Csakhogy ez tévedés, ráadásul súlyos tévedés. A közgazdasági elméletek és statisztikai gyakorlat is cáfolja az otthonmaradás társadalmi jólétet növelő ideáját. Sosem jelentett tisztes polgári jólétet egy egész család számára egyetlen alkalmazotti fizetés. Kivételek persze akadtak, de tömegjelenség biztosan nem volt soha. Az sem igaz, hogy a nők részmunkaidős, vagy a férfiakhoz képest bármilyen más okból alacsonyabb bérezésű foglalkoztatása hosszú távon is jó és hasznos megoldás lenne. Elég csak a nyugdíjakat nézni, máris jól látszik, hogy az érintett nőknek és az emiatt többletterheket vállaló férfi párjuknak sem feltétlenül éri meg erre életstratégiát építeni.

Ha kivételesen nem a saját családunk aktuális érdekeit és lehetőségeit mérlegeljük (és megálljuk, hogy a férfiak vállára nehezedő aránytalan terhekről értekezzünk), hanem kicsit távolabbról nézzük a helyzetet, látható, hogy az általános jólét szempontjából sem mindegy, hogy a nők dolgoznak-e vagy sem, ráadásul az sem mindegy, hogy mennyit és mit.

Annak, hogy a nők jelentős része évekig vagy akár egész életében nem a képességeinek és lehetőségeinek megfeleltethető lehető legjobb fizetésért dolgozik, nagy ára van, amit nem engedhetnénk meg magunknak. A gazdaságban megtermelt jövedelem akkor növekszik, ha minél több szolgáltatást vesznek igénybe az emberek. Azaz ha a korábbinál több nő végez a képzettségének megfelelő és fizetett munkát, azzal többletkeresletet keletkezik a termékek és szolgáltatások piacán. Az általuk megkeresett pénzből a család jó eséllyel több szolgáltatást vesz majd igénybe, és nem a nők lesznek egyszemélyben a beteg- és idősgondozók, az óvónők, a takarítónők hanem ezeket a munkákat más, hozzáértő személyekkel végeztetik el, eljárhatnak étterembe, fodrászhoz, kozmetikushoz, gyakrabban vesznek ruhát, többet utaznak.

Ezzel szemben ha a nők hosszú évekre kimaradnak a munkából, a családok (és különösen a gyermekeiket egyedül nevelő anyák) szegényebbek lesznek, és minden újabb gyermek vállalása növeli a család (de főleg az anya) szegénységi kockázatát. A nők kieső keresete miatt sok család nem költ egy sor szolgáltatásra, árura, amelyek megvásárlásával más embereknek adna munkát, megélhetést. Az egyedüli kenyérkereső férfiak pedig gyakran azért nem tudnak/mernek vállalkozni, mert nincs megélhetésre elegendő megtakarítása vagy bevétele a családnak.

Az eredmény? Kevesebb a munkahely, és voltaképp mindenki szegényebb. A pénzhiány és a pénzforgalom csökkenése megbénítja a gazdaságot.

A nők nagyobb arányú foglalkoztatásának sürgetése nemcsak itthon téma, nemrég a CNN blogján értekeztek róla, konkrétan mennyit ér a női munkaerő.

Mennyit nyerne Japán, ha többen dolgoznának?

Nézzük meg, hogyan néz ki egy fejlett piacgazdaság ott, ahol a nők jóval kevesebben és kevesebbet dolgoznak pénzért, mint a férfiak. A japán nők helyzete sok tekintetben hasonló a magyarokéhoz. A japán nők jól képzettek, de elsősorban kulturális okok miatt sokan amint családjuk lesz, évekre vagy akár örökre kimaradnak a munkaerőpiacról. Azon kevesek, akik mégis karriert szeretnének, szenvednek a nőket sújtó előítéletektől és csak nehezen jutnak feljebb a középvezetői szintnél. Ráadásul az ország demográfiai válság küszöbén áll, mert hiába családközpontú az emberek többsége, a világon itt születik a legkevesebb gyerek, egyre kevesebb az aktív munkavállaló, és egyre több az idős ember (bár a nyugdíjrendszer alapvetően az öngondoskodásra épül).

A Goldman Sachs számításai szerint ha Japán növelné a nők foglalkoztatási arányát és nyolcmillióval több kereső lenne az országban, akkor 15 százalékkal nőne a gazdaság teljesítménye. Ebből a növekedésből már könnyedén lehetne finanszírozni az elöregedő társadalom költségeit.

De nem csak Japánról van szó.

A Nemzetközi Valutaalap szerint ha Egyiptomban a férfiak és a nők azonos arányban lennének jelen a munkaerőpiacon, az ország gazdasága 34 százalékkal nőne. Ugyanez az Egyesült Arab Emirátusok gazdaságát 12 százalékkal, Németországét és Franciaországét 4-4, az Egyesült Államokét pedig 5 százalékkal tudná növelni, ami a termelést és az áruforgalmat illeti. Nem kevés pénzről van tehát szó.

Mennyit veszítene az USA, ha annyi nő dolgozna, mint 35 éve?

Az amerikai munkaügyi kormányzat támogatásával két neves amerikai kutatóintézet, a Center for American Progress és a Center for Economic and Policy Research kiszámolta, hol tartana ma az amerikai gazdaság, ha a nők munkaerőpaici részvétele megrekedt volna a harmincöt évvel ezelőtti szinten.

Ha a nők az 1979-es állapotoknak megfelelően kevesebben dolgoznának, és a kornak megfelelően nagyobb lenne a különbség a férfiak és a nők átlagos bére és munkaideje között mint ma, az amerikai gazdaság hozzávetőleg 11 százalékkal lenne kisebb, mint ma. Ez azt jelenti, hogy több mint 1,7 billió(!!!) dollárral, egész Kanada GDP-jével kisebb lenne a gazdaság teljesítménye, mint 2012-ben volt.

Persze a nők nem jódolgukban maradnak otthon, vagy vállalnak részmunkaidőt, rosszabbul fizető állásokat gyermekvállalás után. A Harvard kutatása szerint az otthon maradó nők 93 százaléka vissza akart menni dolgozni, de csak háromnegyedük tudta ezt megtenni, és csak 40 százalékuk teljes munkaidőben. Ezért van égető szükség a világon mindenhol, így hazánkban is a nők gyermekvállalás utáni (újra)foglalkoztatását segítő programokra, bölcsődeépítésekre, magas színvonalú napközbeni ellátásra, napközikre, női vállalkozásfejlesztésre, céges kismama programokra, olyan családbarát foglalkoztatásra, amelyből zökkenőmentesen lehet visszatérni a teljes munkaidős foglalkoztatásba.

Ahol nem így tesznek, ott a jól képzett, piacképes tudással rendelkező nők tanulásába, munkahelyi gyakorlatszerzésébe fektetett idő, pénz és energia kárba vész, kevesebb gyerek születik, és az egész ország rosszabbul él.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.