Eredet - Az első három év

Három évig gyeden/gyesen lenni. Nemzetközi viszonylatban a világon sehol máshol nincs hasonló "mérce" a jó anyasághoz, csak hazánkban. Itt viszont örökérvényűnek tűnik. Valamiért alig tudunk azokról a kutatásokról, amelyekben azt vizsgálják hogy egy átlagos kisgyereknek mennyi időt ideális otthon töltenie az (átlagos) édesanyjával, és hogy mennyi idősen érdemes rábízni másokra, majd elkezdeni közösségbe járatni.

A 3 éves gyes elvitathatatlan és mindenki számára üdvözítő voltáról szőtt teória egyeduralkodó lett a magyar közgondolkásban, akár ideális az adott család életében ezt választani, akár más út lenne esetükben személyre szabottan a tökéletes.

Miről ismerszik meg a jó anya?

A magyar közvélemény szerint a "jó anyaság" alapköve az, hogy a nők legalább három évig otthon maradjanak a gyerekükkel. Aki nem így tesz, az a népítélet szerint számtalan lelki sérülésnek teszi ki a gyerekét. Sokszor hallani, hogy környezete megszólja a kétévest bölcsődébe irató nőt, miszerint nem való még az olyan kicsi gyerek közösségbe, idegenek közé. Az első három év a legfontosabb, az egész életére kihat - mondják. Olyan véleményt is hallottunk már, hogy a bölcsődésből jó eséllyel lelki sérült, vagy drogfüggő lesz, csak mert napi pár órában nem az anyjával volt otthon. Felmentést legfeljebb a szorult anyagi helyzetre tekintettel ad a csípős nyelvű és nagy kedvvel ítélkező magyar közvélemény.

Nemrég fiatalokat is megkérdeztek a témáról, és a többség azt mondta: nem tesz jót a gyereknek, ha az anya a gyerek hatéves (!!!) kora előtt visszamegy dolgozni.

Vajon honnan ered ez a mély és megdönthetetlennek látszó axióma Magyarországon?

Elültették bennünk a gondolatot, ahogyan a filmbéli Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) ülteti el a célszemély tudatalattijába a megfelelő cselekedethez vezető gondolat magját. Nekünk azonban nem az álmainkon át adták át a gyerekeivel sokáig otthonmaradó anya képének ideáját.

Incepció

Mi olvastuk. Belénk plántálták. Ezt halljuk lépten-nyomon. Szakértők, gyerek- és felnőttpszichológusok, újságcikkek, anyós, szomszédasszony, barátnők és egyéb ismerősök sora vallotta és vallja, csak így a jó. A három év egyfajta mérföldkő lett. Megírták a sztár gyerekpszichológusok is… hogy hol? A pártállam nők számára létrehozott leghatékonyabb propagandagépezetben, a Nők Lapjában. Aztán később már mindenhol. A Nők Lapja tanácsadó rovata volt azonban mindennek a kezdete. Onnan ered az incepció.

Ott mondják meg a tutit a kiválasztott bölcsek, ugyanazok évtizedek óta. Megkérdőjelezhetetlen tekintélyekként szerepelnek a médiában, könyveket írnak, amelyek mindannyiunk polcán ott sorakoznak, és amit mondanak, az biztosan úgy van. Generációk nőttek fel a lapon, a teljes magyar nőknek szóló sajtópaletta azóta a is a erre a alapozza világképét, miszerint a kisgyermekes anyának a gyerek lelki épségének védelmében otthon van a helye.

Az, hogy a nőknek, de még az anyáknak is van személyisége, egyedi párkapcsolata, ezernyi élethelyzete, családi háttere, igényei, az nem számít (vagy nem annyira számít, mint a tudományos és általános igazság, hogy minden kisgyereknek otthon a helye legalább három évig). A gondolat magját elültették és az kicsírázott, majd gyökeret eresztett. Mind megtanultuk, ez a legkevesebb, amit megtehetsz érte, hiszen nem azért hoztad a világra, hogy mások neveljék helyetted. A három éves gyerekezés kizárólagos igazságát vitató tanulmányokat, vagy az egyedi és személyre (a szülőkére és gyerekére) szabott megoldások sokszínűségét firtató cikkeket nem mutatták be szinte sehol, pedig vannak ilyenek bőven. Persze nem a magyar szakirodalomban.

A kizárólag a családjának élő anya kőbe vésett joga és szükséglete lett minden magyar gyereknek. Nem is mert ezzel vitatkozni szinte senki, évtizedek óta. A gyereküket bölcsődébe adó anyák ma is a kismamafórumok páriái.

Az incepció megrendelője

A GYES bevezetésének megvoltak a maga mozgatórugói. A hatvanas évek végén már nem volt szükség annyi dolgozó nőre, ráadásul az egekbe szökött az abortuszok száma, és a világon Magyarországon voltak a legrosszabbak a termékenységi mutatók. Fellángoltak a fogyatkozó népesség kapcsán a viták, a népesedéspolitika újra napirendre került. Odafent osztottak, szoroztak, terveztek: előbb jött a gyes két és fél, majd a hetvenes évek közepétől már három évre. Bevezették a világ azóta is egyik leghosszabb ideig tartó gyermekgondozási segélyét. Az alacsony összegű, de sokáig folyósított juttatásnak köszönhetően a legiskolázatlanabb, legalacsonyabb keresetű nők körében átmenetileg, de ugrásszerűen megnőtt a gyermekvállalási hajlandóság, majd a hetvenes évek második felében már a középosztálybeli nőknek is megérte otthon maradni, '85-től pedig bevezették a gyedet, így immár a legjobban kereső nők számára is adott volt a lehetőség, hogy anyagi okok miatt ne kelljen visszamenniük dolgozni a gyerekük kétéves koráig. Hátha több gyerek születik. A többéves otthoni gyereknevelést, mint gondolatot azonban el kellett adni az iskolázottabb nőknek. Be kellett csomagolni. Erre használták a Nők Lapját.

A gondolat elültetése

A magazinnal a kezdetektől formálták a túl konzervatívnak és hagyománytisztelőnek tartott magyar közvéleményt: vitákat generáltak, majd megírták, hogyan kell vélekedni a nőket érintő társadalmi problémákról. A pártállam népesedéspolitikai terveinek változásával az emancipált nőideál háttérbe szorult. A hatvanas évektől kezdve az ósdinak és reakciósnak címkézett értékrend ostorozása helyett - alkalmazkodva a magyar néplélekhez és a Párt családpolitikai céljaihoz - elkezdték dicsőíteni a nőt, mint feleséget és anyát, a háztartás vezetőjét, a család összetartóját. Itt üzenték meg a nőknek, mi a helyes, mi a helytelen, hogyan él a szocialista nő és családanya, hogyan illendő nevelni a gyermekeit, mik a gyermek ép lelki fejlődésének sarokpontjai, és hogy zsír helyett olajjal, vaj helyett margarinnal főzzön a modernitás jegyében. Az értelmiség utat mutatott a dolgozóknak.

A jó anyaság mércéje lett

A kisgyerekes anyák munkavállalása előtt jelenleg hazánkban hatalmas gátként tornyosul az információhiányból, lelkiismeretfurdalásból és társadalmi elvárásból emelt 3 éves gyes mítosza. Még a bölcsődei beszoktatásról informáló írásokba is rendre belecsempésznek egy-egy félmondatot, hogy ugye tudja anyuka, a közösség nem jó a kicsiknek.

Az egyéni élethelyzeteknek megfelelő megoldások helyett így csak az marad, hogy a gyerek nevelését "tudományos" elvek alapján csináljuk, és mindent alárendelünk annak, hogy megfeleljünk a tökéletes anyaság mítoszának.

A gyes bevezetése óta írott cikkek szívesen állították szembe a jó anyákat a „deviáns anyákkal”. A jó anyák azok, akik ügyesen osztják be az idejüket, élvezik a gyerekkel töltött éveket, a házimunka és a gyereknevelés mellett még pihenni, művelődni, lakást csinosítani is tudnak. Na és persze szolgálatkész és remek feleségek, a család működtetése és összetartása nyilvánvalóan az ő feladatuk. Ismerős? … És hol volt akkor még napjaink hosszan szoptatási, vagy kötődve nevelési irányvonala… ami tökéletesen passzol a hároméves gyeshez. Csak a jó anyaság ismérvei, és a mindenáron felállított éles választóvonalak maradtak hasonlóak Magyarországon, no meg a fogyatkozó népesség. Pedig évtizedek teltek el, a világ nagyot fordult, a munkaerőpiac és családmodellek is alaposan átalakultak.

E poszt folytatásaként (nemzetközi kutatások alapján, tudományosan alátámasztott magyarázatokkal) beszámoltunk arról, hogyan befolyásolja nemcsak a gyerek neme, testvérei száma, de az anya végzettsége, vagy épp az apa családdal töltött ideje, és az anyagi helyzetük is azt, kinek mikor érdemes gyermekét közösségbe adnia. Annyit elárulhatunk: mindenki számára tökéletes, általános recept nincsen.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.