A választások tétje az abortusztilalom

Van néhány ország a világon, ahol teljes az abortusztilalom: akkor sem engedélyezett a terhességmegszakítás, ha a várandós nő élete függ a beavatkozástól. Az elvetélő vagy tiltott abortuszt végeztető nők nagy részét hosszú, akár több évtizedes börtönbüntetésre ítélik. A kegyetlen törvények a legszegényebb nőket sújtják elsősorban, nagyon sok lány és asszony az öngyilkosságba menekül, amikor tudomást szerez terhessége tényéről. Ezekben az országokban, ahogy mindenhol a világon, a politikai döntéshozók férfiak. Vajon más lenne a helyzet, ha nők vezetnék az országot? Hamarosan kiderül. Chilében az elnökválasztás legnagyobb esélyese két nő: Michelle Bachelet és Evelyn Matthei.

Latin-Amerikában és a karibi térségben Chile mellett a Dominikai Köztársaság, El Salvador, Honduras, Nicaragua is rettenetesen rugalmatlan az abortusz megítélésében. A teljes tilalmat valló országokban a jelenlegi jogrend szerint a terhességét megszakít(tat)ó, vagy elvetélő nő akár börtönbe is kerülhet. Több más térségbeli országhoz hasonlóan itt is hosszú évekre zárják be azokat a nőket, akikre rábizonyítják, hogy vetélésük, koraszülésük nem természetes úton zajlott, vagy koraszülöttjüket megmenthették volna.

Chilében közel negyed évszázaddal ezelőtt, 1989-ben, Pinochet egyik utolsó jogalkotási aktusával tiltott be és nyilvánított büntetendővé mindenféle terhességmegszakítást. A törvény szerint a nőt, vagy orvosát 3-5 év börtön fenyegeti ha egy terhesség megszakításában bűnösnek találják őket. A Guttmacher Institute becslése szerint a szigorú tilalom következménye, hogy évente mintegy 160.000 titkos és illegális abortuszra kerül sor.

Nem is csoda, hogy a Chilei Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Lapjának 2006-os tanulmánya szerint az abortusz a harmadik leggyakoribb oka az anyai halálozási ok volt Chilében. Négy vizsgált évben az összes anyai halálozás 12 százaléka az angyalcsinálás számlájára volt írható. Az illegális terhességmegszakítások és a tövényi tilalom áldozatainak többsége szegény sorból származó nő. Kevesebb információ jut el hozzájuk, kevesebb lehetőségük van megkerülni a szabályokat, rosszabb körülmények között élnek, ezért gyakrabban kötnek ki különféle szövődményekkel kórházakban, ahol az ellátást feljelentés, majd hatósági eljárás követi.

A térség országaiban csak az utóbbi években kezdett a változás szele fújni. 2012 tavaszán az argentin legfelsőbb bíróság dekriminalizálta a nemi erőszak következtében fogant magzatok abortálását, idén ősszel pedig Uruguay enyhített jogrendjén, engedélyezve a 12. hétig a beavatkozást, ha a nők nőgyógyásszal, pszichológussal, és szociális munkással konzultálnak a műtét előtt.

De Chile nem Uruguay vagy Argentína. Az Andok hegyláncával elszigetelt Chile az egyik konzervatívabb latin-amerikai ország, ahol erős a vallásosság hatása, és a lakosság több, mint 70 százaléka római katolikusnak vallja magát. Chilében egészen 8 évvel ezelőttig a válás sem volt legális. Az ország a Pinochet diktatúra idején a távoli országok nőjogi mozgalmaitól is el volt szigetelve, a rezsim bukása után pedig a konzervatív talajon nehezen eresztett gyökeret a női egyenjogúsági gondolat. A közvélemény azonban lassan itt is fordulni látszik. Egy 2008-as felmérés szerint száz emberből 79 támogatta volna a büntetlen abortuszt, ha a terhes nő élete veszélyben van, míg 74 engedélyezte volna, ha a terhesség nemi erőszak miatt jött létre és az emberek 70 százaléka a magzat életképtelenségét elegendő oknak tartotta a műtétre.

A dél-amerikai országban, ebben a légkörben két gyerekkori játszópajtás, két hasonló hátterű, de a történelmi viharok miatt két szembenálló oldalra sodródó politikus küzd meg legnagyobb esélyesként az az ország legfontosabb vezetői pozíciójáért. Michelle Bachelet a Szocialista Párt, ellenfele Evelyn Matthei a jobboldali Független Demokrata Szövetség színeiben indult az elnökségért.

Egyesek azt állítják, hogy a két nő jelöltsége szimbolikus jelentőségű, és a mind szélesebb körű társadalmi változások jele Chilében, hiszen fontos lépést jelent a nemek közötti egyenlőség terén. Mások úgy vélik, az egyenlőség csupán vágyálom, hiszen mivel mindkét jelölt politikus- és katonacsaládból származik, indulásuk a pozícióért nem más, mint egy pátriárkák és családok által uralt rendszer egy újabb megjelenési formája, és az országban minden a régi kerékvágásban halad.

A két jelölt küzdelmének egyik fontos kérdése az abortusz-szabályozás ügye.

A legnagyobb esélyes a baloldal jelöltje, a 2006-2010-es ciklusban elnöki posztot betöltő Michelle Bachelet. Kampányában felvetette, hogy tervei szerint most először az ország történetében a terhességmegszakítás szűk keretek között, de legálissá válhat. Bachelet a nők jogait, a nemek közötti egyenlőség kérdését mindig is fókuszban tartotta. Ő volt az aki elérte, hogy 14 éve feletti nőknek kórházi körülmények között lehetősége legyen sürgősségi fogamzásgátlás igénybevételére. Most pedig reformterve lehetővé tenné a terhességet megszakító beavatkozást abban az esetben, ha az anya élete veszélyben van, a magzat nemi erőszak során fogant, vagy élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenessége diagnosztizálnak nála.

A másik jelölt, a jobboldali konzervatív Evelyn Matthei sem mindig ellenezte az abortuszt. 2010-ben még csatlakozott is egy akkor sikertelen, abortuszt dekriminalizáló javaslathoz. A mostani kampányban azonban Matthei álláspontja az abortuszról drámaian megváltozott: kijelentette, nem támogat semmilyen abortuszt legalizáló reformot.

Michelle Bachelet támogatói a választások tegnapi első fordulójában győzelemre vitték jelöltjüket. A decemberi második forduló után pedig majd Bachelet győzelmével vagy vereségével a javasolt jogszabály ügye is végleg eldőlhet. Legalábbis Chilében. A világ többi részén a női lakosság 60 százaléka számára maradnak az abortuszt tiltó törvények.

(via: The Atlantic)

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?