Ahol a méhükkel sztrájkolnak a nők

Egy kellemes hétköznap délelőtt egy apuka babakocsit tologat a parkban. Egyedüli férfi a játszótéren. Aki látja, arra gondol: biztos munkanélküli, hogy ő van a gyerekkel. Pedig nem az. Gyeden van. A felesége a szülési szabadsága lejárta után visszatért a munkahelyére. A férfi barátai furcsállják a dolgot, családja kicsit pironkodik. Anyósa viszont szinte aranytálcán hordozza a jó férjet és példás családapát. Bár kissé szomorú, mert tudja, több unokája nem biztos hogy lesz.

A fentihez hasonló családok azonban kivételesek. Egy ilyen hagyománytisztelő társadalomban természetes, hogy a gyerek helye az anyja mellett van, a nők átlagosan öt évet töltenek otthon a gyermekeikkel. A házimunka az asszony dolga, bár lassan-lassan a férfiak is egyre több időt töltenek fizetetlen otthoni munkával. Most már akár napi fél órát is. A férfiak gyakran azt várják el feleségüktől, hogy anyjukhoz hasonló utat járja: ha az anyjuk sokáig volt otthon velük, a nejüknek is ezt kell tennie, mert ezt tartják helyesnek és természetesnek – mondja egy kutató.

A gyermek nagy érték, a családok egyik legnagyobb és legfontosabb befektetése a gyermekeik jövőjének biztosítása, és vagyonokat költenek az oktatásukra. A legjobbat akarják nekik adni, azonban több gyermek vállalásával ezt nem tudnák finanszírozni. A szülők számára állandó bűntudatot okoz, hogy a hosszú, természetesnek vett túlórákkal ledolgozott nap után alig jut idejük a gyermekeikre. Különösen, ha a munkahelyük elvárja, hogy részt vegyenek a munka utáni céges bulikon, ivászatokon.

Az ország fejlettsége és a nők nagyarányú részvétele a felsőoktatásban szinte azonos lehetőségeket biztosít a munkaerőpiacon a huszonéves férfiak és a nők számára. Mármint azon nők számára, akiknek nincs gyermekük. És csakis a munkaerőpiacon. A párválasztás egyre nagyobb gond, nagyon sok nő nem talál magához hasonló végzettségű férfit.

Annak sem sokkal könnyebb, aki megtalálta az igazit: a család és a karrier közötti választás kényszere szinte leküzdhetetlen akadályként tornyosul a diplomás nők előtt. Habár a jobb képzettségük miatt a húszas éveikben járó nők munkaerő-piaci részvételi aránya magasabb, mint a férfiaké, de ahogy eljön a családalapítás ideje, elkezdenek eltünedezni a munkaerőpiacról, és csak negyvenes éveikben térnek vissza. A kimaradó évek miatt ezek a nők a korábbinál gyakran alacsonyabb pozíciókban és kevesebb pénzért dolgoznak, mint a velük egykorú és azonos képzettségű férfiak.

A gyerekvállasért fizetett ár hatalmas lehet: egy ambíciózus nő kétszer is meggondolja, mire úgy dönt, hogy férjhez megy és gyereket vállal. A nemek közti egyenlőség csak a gyermektelen nők számára tűnik elérhetőnek. Nem szülnek a nők - szólnak az újságokban a szalagcímek - a nők tehetnek a népességfogyásról, a közelgő demográfiai katasztrófáról. A diplomás nők általában a 29. születésnapjuk után kötnek házasságot és a harmincas éveikben vállalnak gyereket. Az ország termékenységi rátája 1,3, azaz az egy nőre jutó gyermekszám nagyon alacsony, az egyik legalacsonyabb a világon. Pedig ha megkérdezik az embereket, sokan mondják, hogy több gyereket szeretnének. Egy felmérés szerint a felnőttek 58%-a két gyermeket, 13,5 százalékuk akar hármat is szeretne. Ha a gyermeket tervező párok ezt a tervet valóra is váltanák, a termékenységi ráta 1,8 lenne. De nem így történik.

Az elöregedő társadalom miatt újabb és újabb megoldásokat kell keresni az idősek eltartására, miközben egyre kevesebb az aktív kereső. A kormány folyamatos ösztönzőket keres, hogy egynél több gyerek vállalására buzdítsa a nőket akár otthon maradnak, akár munka mellett, de szüljenek. A férfiakat pedig arra biztatják, segítsenek többet otthon és töltsenek több időt a kisgyermekeikkel. A családos munkavállalóknak újabb és újabb munkahelyi kedvezményekkel és juttatásokkal kedveskedik a kormányzat, ezeket azonban inkább csak a nők veszik igénybe. A férfiak attól tartanak, az apasági szabadság rossz hatással lenne a karrierjükre, megbizhatatlan munkaerőnek tartanák őket a munkahelyükön.

A családosokkal való kormányzati kivételezés nyilvánvalóan igazságtalan, az emiatt hátrányos helyzetbe kerülők növekvő elégedetlenségéhez vezet. Az egyre drágább családtámogatási rendszer, a garantált juttatások egyre bővülő köre azonban továbbra sem hozta meg a gyermekvállalási kedvet. A szakértő szerint először a társadalmi változásoknak kell megtörténniük, és csak aztán segíthet csak a kormányzati családpolitika. A feladvány megoldhatatlannak látszik.
Ismerős a helyzet? Igen? A fent leírt ország Dél-Korea.

via

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?