Nők mentették meg a világot?

Nem sokon múlott. A már több mint két hete tartó amerikai kormányzati leállás kis híján fejre állította a világgazdaságot. A szenátusban egymásnak feszültek a felek, és nagyon úgy festett, hogy ha nem lesz megállapodás az ideiglenes költségvetésről és az adósságplafonról, akkor Amerika csődbe megy. Ehelyett jöttek a nők, és nekiláttak megoldást és konszenzust keresni. Sikerült nekik, megtalálták. A végső határidő előtt egy nappal a demokraták és a republikánusok megegyeztek a továbblépéshez szükséges keretfeltételekről.

Eddig csak feltételezték, hogy a döntéshozatali pozícióba kerülő nők a férfiaknál kompromisszumkészebbek és együttműködőbbek, hát tessék, itt egy jó példa.

Az Egyesült Államok száztagú Szenátusában alig húsz százalék a nők aránya. Négy republikánus és tizenhat demokrata párti női szenátor van jelenleg hivatalban. Susan Collins, Maine állam republikánus szenátora volt az, aki október 8-án kiállt az ülésteremben, és bejelentette, hogy van egy hárompontos javaslatcsomagja, amely jó eséllyel elfogadható lenne mindkét oldal számára, és egyúttal kétpárti bizottság létrehozását kezdeményezi a döntéshozatali válság kezelésére. "Meg tudjuk csinálni"- mondta, majd demokrata szenátortársa, a legnagyobb tekintélyű szenátor asszony, a több mint negyed évszázada szenátusi tag Barbara Mikulski szólt bele a mikrofonba: "Gyerünk, oldjuk meg! Én tárgyalni akarok, megegyezést akarok!" Tíz percre rá egy harmadik női szenátor csatlakozott hozzájuk. Néhány napra rá már öten voltak, két demokrata női szenátor is beszállt.

A felálló kétpárti bizottságban hat nő és hat férfi kapott helyet. A négy republikánus női szenátor közül három vett részt a testület munkájában. Abban, hogy a megoldás keretfeltételeiben megállapodás született, hatalmas szerepe volt a nőknek. Elsősorban azért, mert bár két különböző pártban politizálnak, kedvelik egymást, jól tudnak egyött dolgozni és igyekeztek olyan javaslatokat tenni, ami a másik oldal számára is elfogadható. Mindeközben a sajtó mástól sem volt hangos, mint a vezető (férfi) politikusok nyilatkozataitól, hogy ők aztán egy tapodtat sem hátrálnak sem a hitelplafon, sem Obama elnök egyészségügyi programjának kérdésében.

A szenátus eddig hírhedt "férfiklub" volt íratlan törvényekkel, titkos szövetségekkel, közös szabadidős elfoglaltságokkal, és a konfliktusok elsimításához a személyes kapcsolatok sokszor fontosabbnak bizonyultak bármi másnál. Azonban úgy tűnik, az egyre gyarapodó számú női szenátorok is kialakították a saját maguk közös életét, bár szivar és pókercsaták nélkül. A "nővériség" kimondatlan szabálya lett, hogy a női szenátorok nem kritizálják egymást nyilvánosan, és a legtöbbjük úgy nyilatkozott, nem csupán a saját államuk szavazóiért, hanem az összes amerikai nőért dolgoznak. Húsz éve kezdődött el az az újak, a fiatalok szervezett mentorálása, rendszeresen közös vacsorákat rendeznek, sőt lánybúcsúkat, kismamaköszöntőket és a gyerekek, unokák számára játszóprogamokat is. A kirekesztettség ellensúlyozására lérehozott "női klubba" fektetett munka nagyon úgy fest, hogy meghozta első gyümölcseit: számos női egyenjogúsági, antidiszkriminációs és nők számára fontos ügyet tudtak közös erővel átnyomni a törvényhozáson.

És hogy mit gondolnak erről a férfiak? Örülnek. Többek között a korábbi republikánus elnökjelölt John McCain is hangot adott örömének, hogy a nők előléptek: "képzeljék csak el mi mindenre lennének képesek, ha ötvenen lennének"- mondta. Demokrata kollégája is el volt ragadtatva a nők teljesítményétől a bizottságban. Mint mondta, a nők nagyarányú részvétele óriási segítséget jelentett, és bár nem tudni hogy akkor is így alakult volna-e a dolog, ha 12 férfi vagy 12 nő ül a testületben, ő a maga részéről nagyon elégedett volt a közös munkával.

via és innen

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?