Elhallgatott gyalázat

Holnap késő éjjel mutatja be az Magyar Televízió Skrabski Fruzsina dokumentumfilmjét, melyben a második világháború végén, a hazánkat megszálló szovjet katonák nők elleni brutalitásának évtizedes tabukérdéseit feszegeti.

Egy osztrák kutatás szerint a bevonuló katonák erőszakossága a harcok súlyosságával volt arányos. A Kelet-Németországot elfoglaló orosz katonák majd kétmillió nőt erőszakoltak meg. Magyarországon pedig száz és nyolcszázezer közé tehető azon nők száma, akiket erőszakos támadás ért a megszálló hadsereg katonái részéről.

Vajon hány nő őrizte, őrzi egy életen át, titkolva mély sebeit? Hányan hordjuk magunkban a nemi erőszakok miatt, a valódi orosz rulett által nekünk jutott géneket? Soha nem fog kiderülni. A filmes stáb próbált felkutatni az áldozatok mellett erőszakból született embereket is, ám kamerájuk elé végül senki nem állt, mert bár akadt, akiről az egész falu azt beszélte a katonák nemi erőszakja miatt fogant, a téma még családokon belül is tabu volt. Nagyanyáink, dédanyáink akkor még kimondhatatlan sebe. A nagymamáé, aki, hogy unokáját mentse, beengedte a katonákat a lányához, aki összeropant a tettől. Anyáké, lányoké, gyereké, felnőtté. A nőket kosszal, ürülékkel bekenve, férfiruhába bújtatva próbálták rejtegetni. Vagy sikerült, vagy nem. Többszázezer nőnek nem. Sokan bele is haltak a csoportos erőszakba, mások nemibetegség, vagy nemkívánt terhesség "jutott". És a csend. A légüres tér.

Titokjátszma. Mindenki tudta mi történt. Mindenki tudta kik tették, hogy megtették. Mindenki hallgatásba burkolódzott, és burkolódzik a mai napig. A társadalom és a tudomány egyaránt keveset tud az akkor történtekről. A háborúknak nemcsak velejárója, de kifejezett stratégiája is a nők elleni erőszak. Ma is megtörténik annak ellenére, hogy a nemzetközi egyezmények háborús bűncselekménnyé nyilvánították. A szírai polgárháborúban a kormánypárti és egyéb milíciák háborús eszköztárának része a nők megerőszakolása, majd az otthonaik lerombolása. Szemtanúk állítják, hogy a hadsereg meztelenre vetkőztetett nőket használt élő pajzsként az átvonuló tankok "védelmére".

Elhallgatott gyalázat. Nem merülhet feledésbe.

Polcz Alaine: Asszony a fronton (…) éjszaka egész csapat ütött rajtunk, akkor is a földre fektettek, sötét és hideg volt, lőttek. A következő képem maradt meg bennem: guggolva körbevesz nyolc-tíz orosz katona, hol egyik fekszik rám, hol a másik. Megszabták az időt, hogy egynek mennyi jut. Néztek egy karórát... Mérték az időt. Sürgették egymást. Kérdezte az egyik: „Dobre robota?” Nem mozdultam. Azt hittem, ebbe belehalok. Persze nem hal bele az ember. Kivéve, ha eltörik a gerincét, de akkor sem azonnal. Hogy mennyi idő telhetett el és hányan voltak, nem tudom. Hajnal felé értettem meg a gerinctörést. A következőt csinálják: az ember két lábát a válla fölé hajtják, és térdelésből feküsznek bele. Ha valaki ezt túl erősen teszi, elroppan a nő gerince.”

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?