Gyereklányok harcoltak a háború poklában

Láttátok a Véres gyémántot Leo DiCaprioval? Emlékeztek a főhős kisfiára, aki gyermekkatona lett egy felkelő milíciában? Libériában és Sierra Leonéban az 1991-ben kezdődött polgárháborúkban a becslések szerint több mint 38.000 gyermek vett részt.

Libéria akkori elnökére, Charles Taylorra ötven év börtönbüntetést szabott ki a hágai nemzetközi törvényszék: "A vádlott felelős az emberiség történetének legszégyenteljesebb bűncselekményeinek segítéséért, bátorításáért, tervezéséért" - fogalmaztak tavalyi ítéletükben. A vádak között gyilkosság, civilek zaklatása, nemi erőszak, szexuális rabszolgaságra kényszerítés, gyermekkatonák toborzása és bevetése is szerepelt.
Ha gyermekkatonákról esik szó, mindenki a fiúkra gondol. Pedig lányok is voltak közöttük, nem is kevés. Harcosok, hordárok, lőszerszállítók, szakácsok és szexrabszolgák. A háború 2002-ben véget ért, de a gyerekkatonákból felnőtté vált fiatalok életére örökre bélyeget nyomnak a milíciákban töltött évek. A polgárháború résztvevői nemcsak testileg, lelkileg súlyosan sérültek.

Számtalan gyermek és tizenéves nézte végig, vagy akár részvételre is kényszerítették szülei, testvérei kínzásában, megerőszakolásában és brutális meggyilkolásában. A gyermekkatonák hatvan százaléka számolt be arról, hogy szemtanúja volt más gyermekek agyonverésének, 87 százaléka saját családtagja halálát is látta. A katonák - köztük a gyermekkatonák is - végtagokat vágtak le, hogy kínozzák áldozataikat, a lázadó milíciák nevének kezdőbetűit vésték az áldozataik bőrébe, terhes nők hasát vágták fel, és magukhoz hasonló fiatal lányokat és kisgyermekeket végeztek ki - derül ki az egyik résztvevő történetéből.

A nők elleni erőszak olyan elterjedt volt a polgárháború idején, hogy egyes felmérések szerint a libériai lányok és nők 60-90 százalékát erőszakolták meg, köztük elrabolt kislányokat - mint a Guardianban megszólaltatott akkor 13 éves Gloria-t - a katonai táborokban rendszeresen és tömegesen használtak szexuális célokra. A lánykatonák, miközben gyakran maguk is a szexuális visszaélés áldozatai voltak, nem ritkán részt vettek a tömeges nemi erőszakban. Többen arról is beszámoltak, hogy kényszerítették őket, hogy emberi húst és belső szerveket egyenek, akár a saját szüleik vagy csecsemőik testét. Tilos volt kimutatniuk érzelmeiket, sok esetben egyenesen megparancsolták nekik, hogy nevessenek. Aki könnyezni mert, megvakították.
A libériai kormány és a nyugati segélyszervezetek integrációs programokat indítottak a gyermekkatonák társadalmi beilleszkedése érdekében, de sokan nem tudják, hogyan rendezzenek be egy normális életet. Különösen a lányok - ma már szinte mind anyák - azok, akik nagy bajban vannak, és az ő gyermekeik jövőjét is beárnyékolja a múlt. A kutatásokból kiderül, a lányok a fiúknál mélyebben traumatizálódtak, depressziós és szorongásos tünetektől szenvednek, sokan az öngyilkosságot választják.

A társadalmi beilleszkedésüket megnehezíti, hogy közvélemény a katonalányokat nőietlennek, romlottak és züllöttek tartja - mondja Irma Specht antropológus. "A lányok, akik a fiúk mellett harcoltak nem tekinthetők tisztességesnek. Átlépték a nőiesség határát, a társadalom által elvárt szerepeket és normákat, azt, hogy a nőknek hogyan kell viselkednie. Őket ezért általában nem tekintik potenciális feleségjelöltnek, és a munkaadók is vonakodnak alkalmazni őket"- mondja Specht. Sokan nem is akarnak maguk mellé férfit. "Én vagyok a férfi a családban – mondja egy volt katonalány. "Én vagyok a férfi, mert én harcoltam."

Így hát ezek a lányok a szegénynegyedekben kötnek ki, és amennyire lehet, igyekszenek eltitkolni a múltjukat és valahogy túlélni. A korábbi férfi parancsnokok közül a háború után jónéhányan állást kaptak a kormánytól, a női harcosokat kizárták ebből. Ma a legtöbb egykor harcoló nő nyomornegyedekben él, gyakran drogfügőként, közel felük pedig prostitúcióból próbálja eltartani magát és gyermekeit.

A legtöbb gyermekkatona a Newsweekben megszólaltatott Mary Gollhoz hasonlóan csapdába esett a múlt és a jövő között. Nem hajlandóak, vagy nem képesek elengedni azt a háborús identitást, amely, ha mást nem is, de célt és irányt adott az életüknek.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?