Hogyan küldhetnénk több nőt a parlamentbe?

Csütörtökön három nőszervezet közös állásfoglalásban sürgette a pártokat, hogy a tavaszi választásokon 50%-os női kvótát alkalmazzanak a listáikon. Mint írják, ezzel számításaik szerint a következő országgyűlésben a jelenlegi 9-ről 23 százalékra lehetne növelni a képviselőnők arányát. A nőszervezetek emellett arra is felszólították a pártokat, hogy képzésekkel és mentorprogramokkal segítsék a nőket helytállni politikusként. (Jelenleg ezeknek az ajánlásoknak a parlamenti pártok közül egyedül az LMP jelöltállítási gyakorlata felel meg, de ott is csak egyharmados női kvótát vezettek be.)

Sokat gondolkoztunk, hogyan is kellene erről írni anélkül, hogy kétségbe vonnánk a kezdeményezés értékét. A hír önmagában kétségkívül örvendetes, tényleg klassz lenne, ha nem kilencvenegy százalékos férfi többség lenne a törvényhozásban és sokmindenben egyetértünk az állásfoglalást megfogalmazókkal, de a női kvóta ilyenforma bevezetését nem tartjuk reális és jogos követelésnek.

Elsősorban a választási törvény változása miatt nem reális a nőszervezetek javaslata. Jövőre 386-ról 200-ra csökken a képviselői helyek száma, a hangsúly rádadásul az egyéni körzetek felé tolódik el (l06 mandátum sorsa közvetlenül a választókerületekben dől el), ezért minden korábbinál kiélezettebb küzdelem várható a pártokban az országos listák befutó helyeiért. Egy ilyen helyzetben igen kicsi a valószínűsége annak, hogy az egzisztenciájukat politikusi karrierre építő képviselők hajlanának arra, hogy átadják a helyüket. (A baloldali pártszakadások és a talán valamikor létrejövő választási szövetség tovább bonyolítja a helyzetet.)

A paritásos lista bevezetésének jogosságát pedig azért vitatjuk, mert a képviselőnők nem a nők képviselői, hanem olyan politikusok, akik nők. Emellett számos más csoportba besorolhatóak, női mivoltuk egyáltalán nem biztosíték arra, hogy más nők sorsának jobbításáért fáradoznának. (Ugyanezért nem igaz az, hogy a férfi képviselők képtelenek volnának a nők érdekeit figyelembe venni döntéseik során.) A jelenlegi magyar parlamentben is igencsak kevés képviselőnő foglalkozik dedikáltan a nők számára fontos témákkal.

Min változtatna, ha több nő lenne a parlamentben?

Az általános vélekedés szerint szerint a nők új szemlélettel gazdagítják a közös munkát, jobban hajlanak az együttműködésre, a megegyezésre, és a viták hangneme sokkal moderáltabb, ha nők is részt vesznek benne. (Nekünk efelől is kétségeink vannak, de erről majd máskor.) A nőket súlyosan sértő megszólalások, az élettárs elleni súlyos testi sértés gyanúja, vagy az áprilisban létrehozott női esélyegyenlőséggel foglalkozó parlamenti albizottság eddigi tevékenysége, és a családon belüli erőszak kapcsán nyilvánosságot látott parlamenti háttérmunka sem igazolják az előbbi állítást: a pártfegyelem felülírta a női szolidaritást.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem helyeselnénk a nők nagyobb arányú parlamenti képviseletét. A sokféleség minden döntéshozó testület látszószögét szélesíti, és az igazságosság szempontjairól sem lehet elfeledkezni. Tényleg jó lenne, ha több nő dolgozna a törvényhozásban. Talán több olyan téma kerülne napirendre, ami elsősorban a nőket érinti, de önmagában a nők jelenléte nem garancia erre.

Szerintünk

Szinte mindegy, szoknya vagy nadrág van a képviselőkön, ha továbbra is a pártvezetők által meghatározott véleményeket képviselik az országgyűlésben. Az, hogy jobban festene a statisztikákban, ha Magyarország nem a 111. helyen lenne a 132 vizsgált ország közül a nők politikai képviseletét tekintve, attól tartunk, nem elég jó érv amellett, hogy kvóták bevezetését szorgalmazzuk.

Persze hogy szükség lenne több politikusnőre, (ahogy több vállalatvezető nőre és több női tudósra is), azonban bármennyire is bevált Tony Blair egyszeri akciója, jelen körülmények között ennek megvalósítására semmi esélyt sem látunk. (A brit Munkáspárt 1997-ben rekordszámú női jelöltet indított a választáson, ezzel megduplázta az Alsóházban a női képviselők számát és azóta sem volt lényeges visszaesés, sőt.) Ennél sokkal életszerűbbnek tűnik a tehetségkutatásnak is nevezhető megközelítés: olyan közéletben már aktív nőket keresni, akik többéves képzéssel, mentorálással, támogató hálózatok segítségével eséllyel mérettethetik meg magukat a választott tisztségekért folytatott küzdelemben. Ebben a munkában nyilvánvalóan feladatai vannak nemcsak a pártoknak, hanem a nőszervezeteknek is. Hiszen végső soron ez a cél: olyan női jelölteket állítani, akik nemcsak egy előkelő listás helyezést képesek maguknak megszerezni, hanem egyéni körzetben is méltó ellenfelei lehetnek a férfiaknak.

A következő választások nagyrészt az egyéni körzetekben dőlnek majd el. Ha azzal érvelünk a nők nagyobb arányú politikai képviselete mellett, hogy a jelenlegi helyzet igazságtalan, be kell lássuk, hogy elegendő számú felkészült női jelölt hiányában nem volna helyes szinte kizárólag listás helyekre támaszkodva létrehozni ezt az egészségesebb nemi arányt. Még akkor sem, ha jövőre minden eddiginél kevesebb nő jut be a magyar országgyűlésbe.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?