A leggyakoribb fogyókúrás hiba

Szilveszter és a karácsonyi pihenő után is örökzöldnek, slágertémának tűnik a diéta. Mondhatni szezonja van. Mint mindig. Most ezért, máskor azért. Így az alkalmi diétától vagy (újra és újra) elkezdett életmódváltástól a kisebb-nagyobb fogyókúrákon át a táplálkozási zavarba hajló, vagy azt el is érő skálán talán valahol a legtöbb nő járt már.

A testünkkel való kapcsolat nem mindig egyszerű

Ha pedig a testsúly a téma ráadásul a barátok, családtagok, munkatársak, ismerősök, magazinok, blogposztok, védőnők sora áll rendelkezésre, hogy néhány jó, vagy épp nagyon rossz tanáccsal lássanak el.

A bűnös ételekről való többnyire vicceskedve előadott sóhajtozás, amikor valaki lelkesen fejtegeti, mit nem eszik, mert „kövér” (függetlenül attól, hogy az-e) már mást is bevon ebbe az össznépi társasjátékba. Pláne frusztrálttá teszi azokat, akik az aktuális sóhajtozónál - aki esetleg amúgy is csak bókra, megnyugtatásra vágyik saját külseje kapcsán - kevésbé ideális külcsínnel rendelkeznek. Ettől aztán bűntudatuk lesz, majd hamarosan engedelmesen tűrik, követik, szenvedik a diétát és lelkesen fejtegetik másoknak, épp mit (nem) fogyasztanak.

Persze olyan világban élünk, ahol ömlenek ránk a photoshoppal tökéletesre faragott nők képei, az "igazán" sikeres nők nem kevésszer a külsejükkel hódítanak, a túlsúly szégyenletes, a nők értékét pedig zavarba ejtően sokszor - a külsejükben mérik. Nyilván nincs mit csodálkozni. Amikor diétázunk (vagy fogunk jövő héttől!) ezt az értékítéletet tulajdonképpen magunk sem feltétlenül kérdőjelezzük meg.

A soványság iránti megszállottság pedig végképp nem arról szól, hogy mi a jó valakinek. Mert mit árul el valakiről a testsúlya? Sem azt, hogy egészséges-e, sem azt, hogy boldog-e.

Az a Hamupipőke effektus, hogy ha szétválogattuk az összes borsót, nem esszük meg ezt meg azt és nagyon akarjuk, a tündér keresztanya diéta majd átváltoztat minket és lám kiderül, hogy létezik egy exkluzív, jobb kiadása önmagunknak, ennek ellenére sokakat rabul ejt.

A fogyókúra egy olyan értelmetlen versenyt ösztönöz, ami nem elhanyagolható szorongáshoz vezet

A folyamatosan szorongás, a csodadiéták miatti éhezés, vagy kiegyensúlyozatlan táplálkozás pedig jó irány egészségügyi problémák, depresszió, alacsony önértékelés, és a súlygyarapodás felé is. Aztán nincs itt semmi látnivaló, a kör bezárul, lehet haladni tovább, keresni új diétát. Választék lesz. Számos cég él abból, hogy sokan szégyelljék a testünket. A vevők pedig a csodatermékek és tuti tippek helyett amik mit sem érnek hosszútávon, újra és újra csak magukat hibáztatják, holott ez az egész nem akaraterő kérdése.

Ettől még ésszerűen, saját lehetőségeink és igényeink szerint karbantartani a testünket jó dolog. Nincs semmi baj azzal sem, ha valaki a táplálkozási szokásain akar változtatni, már amennyiben ezt önmagáért teszi.

Nem a párja, a barátai, kedvenc magazinjában olvasottak meg a többiek kedvéért. Nem azért, hogy legalább valamit kontrollálhasson, hanem mert jól érzi magát tőle. És éppen ezért nem kellene, hogy a testsúly, pláne fogyókúra annyi hétköznapi beszélgetés és belső vívódás témája legyen. Unalmas meg frusztráló is és annyi sokkal érdekesebb dolog van a világon.

A nagy kérdés az egész diéta mizéria kapcsán sokkal inkább talán az, hogy egészséges-e a kapcsolatunk az ételekkel és jóban tudunk-e lenni önmagunkkal. El tudjuk-e fogadni az emberi sokszínűség részeként, hogy ember, mint olyan (még a nő is) bizony különböző ruhaméretekben létezik, vagy beszippant a mások által generált bűntudat és elvárás, amíg azon kapjuk magunkat, hogy a karácsonyi dínomdánom után megint étkezések kihagyásával, egyes élelmiszer-kategóriák lelkiismereti vagy orvosi indok nélküli mellőzésével küszködve, szorongva éljük az életet, csak mélyen belül sejtve, hogy

igazából nincs "jó" és "rossz" étel mert az evés nem erkölcsi kérdés.


További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;